Fülszöveg
"Van egy közismerten szép Jókai-elbeszélés - a Melyiket a kilenc közül? -, melyben a magány tenyerére szakadt úriember hiába fogadná örökbe a szegény csizmadia bármelyik gyermekét, a szükséglátott apa semmiképpen nem tud megválni tőlük. Még gyarlóságaik, fogyatékosságaik is a szeretet közös rózsafüzérébe kapcsolják őket, s nincs olyan csillogó ígéret, mely ezt elszakítani tudná.
Valahogy ilyen helyzetbe kerül az író is, amikor írásgyermekeit úgy kell sorba állítania, hogy egyik-másik kiszorul belőle. Csakhogy az író enged, sokszorosan kilenc gyermeke van. Kihordásuknak, belső feszítésüknek keserves boldogságával, megszületésüknek felrepítő örömével úgyis jelen vannak a jelenlevők háta mögött a sorból kiszorultak is, amikor pedig elkövetkezik a végső névsorolvasás, úgysem tudhatja senki, kinek-minek irgalmaz az idő.
»Hét marék zsarát« című kötetem pályakezdő tizenöt évem több mint hetven elbeszéléséből kínál jó harmados válogatást, úgy, csokrétába szedve, hogy minden témakör, belső...
Tovább
Fülszöveg
"Van egy közismerten szép Jókai-elbeszélés - a Melyiket a kilenc közül? -, melyben a magány tenyerére szakadt úriember hiába fogadná örökbe a szegény csizmadia bármelyik gyermekét, a szükséglátott apa semmiképpen nem tud megválni tőlük. Még gyarlóságaik, fogyatékosságaik is a szeretet közös rózsafüzérébe kapcsolják őket, s nincs olyan csillogó ígéret, mely ezt elszakítani tudná.
Valahogy ilyen helyzetbe kerül az író is, amikor írásgyermekeit úgy kell sorba állítania, hogy egyik-másik kiszorul belőle. Csakhogy az író enged, sokszorosan kilenc gyermeke van. Kihordásuknak, belső feszítésüknek keserves boldogságával, megszületésüknek felrepítő örömével úgyis jelen vannak a jelenlevők háta mögött a sorból kiszorultak is, amikor pedig elkövetkezik a végső névsorolvasás, úgysem tudhatja senki, kinek-minek irgalmaz az idő.
»Hét marék zsarát« című kötetem pályakezdő tizenöt évem több mint hetven elbeszéléséből kínál jó harmados válogatást, úgy, csokrétába szedve, hogy minden témakör, belső indulat, önmegvalósító újraszületés helyet kapjon benne, mely létrejöttükben munkálkodott.
Kérem a Kedves Olvasót, fogadja szívesen, s jutalmazzon meg érdeklődő bizalmával a jövőre is, amíg csak vajúdik a lélek, szót fogad a toll, és örökké változó ábrázatával fordul felém ez az áldott-átkozott emberi világ."
Vissza