Vörösarany (dedikált példány)

Előszó

Asszonyregény. Titkokat feltáró önéletrajz, amelyben a XX. Század hatvanas, hetvenes, nyolcvanas és kilencvenes évei elevenednek meg. Alulnézetből. Politikamentes családregény Magyarországról.
Rövid, ezredfordulós epilógussal. Vissza

Fülszöveg

Különleges könyv, mert teljesen hétköznapi. Annyira, hogy bárkiről szólhatna közülünk. A könyv írója önmaga életén keresztül, mint egy üvegszemen át engedi láttatni a kommunista Magyarország átlagos családját, átvergődését a rendszerváltás idején.
A szerző nem először nyúl ehhez a témához. Verses (Törékeny idők /2001/) és novelláskötet ében (Elveszett gondolat /2002/) már találkozhattak az olvasók különleges, asszonyian érzékeny, apró részleteket sem figyelmen kívül hagyó írásaival. Most regény műfajban is bebizonyítja, hogy könyve nemtől és kortól függetlenül érdekes olvasnivalója lehet bárkinek. Stílusa humoros, néha keserédes, de soha nem negatív. Olvasása közben újra felidézzük a tejes- és szódáskocsikat, a gyárak „fújását" , a kisdobosok hat pontját, a KISZ-táborok hangulatát, a május elsejéket, halljuk a Zaporozec hangos pöfögését, miközben részesei leszünk egy asszony őszinte, néha megrázó, máskor megkacagtató életének.
"... - Te nem tartottad be, amit megígértünk! - mondta nekem egyszer.
- Mire gondolsz?
- Emlékszel, amikor elhatároztuk, hogy összeházasodunk? Hogy se gmk, se túlóra nem lesz, azt fogadtuk meg. Mert előre tudtuk, hogy az tönkreteszi a családokat. Ehhez képest te alig vagy itthon, mindig hajtasz, túl sokat dolgozol! - mondta.
- És te arra emlékszel, hogy amikor mindezt megígértük, nem volt munkanélküli, mert úgy hívták, hogy KMK, Közveszélyes Munkakerülő?
... Nem mi változtunk! Hát nem veszed észre? A világ lett más körülöttünk..." Vissza