Ha akarjátok, nem mese

Előszó

A magyar zsidóság körében Herzl Tivadar gondolatvilága eléggé mostoha sorsban részesült. Az az irodalom, amely hőskölteményt érdemlő élete, jelképpé emelkedett alakja köré magyar nyelven is szövődött, népszerűvé tette ugyan nevét, de alkalmatlannak bizonyult arra, hogy a herzl-i tanítást széles körökkel megismertesse. Sőt, ez a különböző műfajokból, túlnyomórészt lirai alaphangú írásokból kialakult irodalom, amely egyedüli célját a legendahős iránti hódolatban látta, csak elvonta a közfigyelmet a tanítás felől. Igy a tegnap illuzióiban megcsalatkozott mai magyar-zsidó nemzedék tagjai, akik most őszintén törekszenek a zsidó önismeret világossága felé, ezideig kénytelenek voltak nélkülözni azt az értékes útmutatást, amelyet csakis a Herzl szellemével való közvetlen találkozás jelenthetett volna számunkra.
Nekik, akik becsületesen, elfogulatlanul és egyben józanul is törekszenek a zsidó lét titkának megértése felé, akar segítséget nyújtani ez a könyv. Legfőbb érdeméül elsősorban azt szeretné elfogadtatni, hogy nem szaporítja az apológiát üző kiadványok amúgyis jelentékeny tömegét, hanem ehelyett az eredeti és valóságos Herzl megismerésére nyújt módot. Szándékát a legtermészetesebb úton valósítja meg: saját szavain keresztül mutatja be Herzlt; nagyszabású hagyatékából éppen a gondolatrendszerére legjellemzőbb szellemi tanúságokat adja az olvasó kezébe. Reméljük, hogy ezen az úton sikerülni fog visszavezetni a magyarul olvasó zsidóság figyelmét a nagy tanítómester elhanyagolt tanítása felé. Ha könyvünknek legalább megközelítenie sikerült ezt a célt, beváltotta a hozzáfűzött reménységeket. Vissza