Előszó
Hertay Mária egyike a legnagyobb magyar grafikusainknak. A magyar művészet 20. századi történetében a grafika az aranykort idézi, ebben foglal el Hertay Mária kiemelkedő jelentőségű helyet.
Dürernek, Rembrandtnak és még sorolhatnám az egyetemes művészet óriásait, méltó tanítványa ő. Már a budapesti Képzőművészeti Főiskolán végzett művészeti tanulmányai során kikristályosodott uticélja és módszere: a sokszorosított grafikát (litográfiát és rézkarcot) olyan magasságokba emelni, olyan vallomással szólni ezen a hangon, ahogy még más nem szólhatott.
Máris hihetetlen nagy életmű áll mögötte, amely szerzetesi életmódot és alázatot igényelt. A rézkarcolás nehéz fizikai munkáját elfeledjük, ha rézkarcait nézzük. Lírai vallomások ezek a már-már eltűnő, érintetlen természetről. Virágai lelkének formálása ugyanolyan áhítattal készül, mint régmúlt otthona, Sopront idéző rézkarc-sorozata. Az erdő fáiból még ott is, ahol csak egyetlen fa jelenik meg műveinek sokaságán, a természet ezernyi vágyott arcát jeleníti meg. Litográfiái, komor fenségükkel és magasztos témáikkal - Genezis, Stációk, A tékozló fiú, Babits-Jónása stb. - a legkiválóbbak közé emelik művészetét.
Az utóbbi évtizedben a kecskeméti zománcművészeti alkotótelepen a tűzzománcokat formálja, drámai komolysággal, legnagyobbrészt egyházi - újszövetségi - témában.
Csendes békét igénylő, harmonikus légkör kell elmélyedő és meditatív - sokszor tragikus hangú - műveinek alkotásához. Ehhez pedig nyugodt biztonság és alap igényeltetne; a sors nem kényeztette el a művészt. Nem kísérték díjak, kitüntetések, fényes kiállítások életútját. Mégis lankadatlan adnivágyássál, szeretettel nyújtotta és nyújtja felénk míves lapjait, akár rézkarcok, litográfiák vagy tűzzománcok képében jelennek is meg ezek.
Kratochwill Mimi művészettörténész
Vissza