Fülszöveg
Nemes László 1920-ban született Budapesten. 1940-ben a fasizmus elől emigrációba kényszerült. A világháború végéig az angol hadsereg közkatonája volt a Közel-Keleten és Olaszországban. A felszabadulás után tért haza. Évekig mint újságíró és szerkesztő dolgozott. 1950-ben jelent meg első, Két világ című regénye.
Párbeszéd a regényből:
- Tudjátok ugye, ki volt Hérosztrátosz?
- Persze - bólintottam -, az az apheszoszi férfi, aki felgyújtotta Artemisz templomát.
- Ez az, öregem! Artemisz gyönyörű templomát, amely az ókori világ egyik csodája volt. És ez a sikertelen pasas, ez a Hérosztrátosz csak azért pusztította el a remek épületet, hogy a neve örök időkre fennmaradjon.
"...hogy a neve örök időkre fennmaradjon" - nyomot hagyni a világban, megörökíteni nevünket az utókor számára; nehéz kihívás egy olyan korban, amikor - világtörténelmi léptékkel előrevetítve a jövőt - inkább a hérosztrátoszoknak kedvez a szerencse. Nemes László legújabb regényének a hőse nem világtörténelmi,...
Tovább
Fülszöveg
Nemes László 1920-ban született Budapesten. 1940-ben a fasizmus elől emigrációba kényszerült. A világháború végéig az angol hadsereg közkatonája volt a Közel-Keleten és Olaszországban. A felszabadulás után tért haza. Évekig mint újságíró és szerkesztő dolgozott. 1950-ben jelent meg első, Két világ című regénye.
Párbeszéd a regényből:
- Tudjátok ugye, ki volt Hérosztrátosz?
- Persze - bólintottam -, az az apheszoszi férfi, aki felgyújtotta Artemisz templomát.
- Ez az, öregem! Artemisz gyönyörű templomát, amely az ókori világ egyik csodája volt. És ez a sikertelen pasas, ez a Hérosztrátosz csak azért pusztította el a remek épületet, hogy a neve örök időkre fennmaradjon.
"...hogy a neve örök időkre fennmaradjon" - nyomot hagyni a világban, megörökíteni nevünket az utókor számára; nehéz kihívás egy olyan korban, amikor - világtörténelmi léptékkel előrevetítve a jövőt - inkább a hérosztrátoszoknak kedvez a szerencse. Nemes László legújabb regényének a hőse nem világtörténelmi, hanem emberi léptékkel készít számvetést arról a lehetséges nyomról, amelyet létével egykor majd a világban hagyhat. De a múltját és jelenét felidéző és vallató epizódok láncolatából kiderül, hogy az ember nem függetlenítheti magát azoktól a létét és tetteit meghatározó erőktől, amelyeket a történelem tart mozgásban. És olykor e történelem erőszaktételeinek ellenében kell megőriznie önmagát, hitét és elhivatottságát, háborúban és békében, a nagyobb és kisebb közösségben és az olykor áttekinthetetlennek tűnő történelmi helyzetekben, emberi kapcsolatrendszerekben. Miként teszi ezt a regény hőse, akinek élettörténete, sorsa példázza, hogy a hétköznapi emberi tisztesség is válhat antihérosztrátoszi tetté, nyomhagyóvá, névmegörökítővé. Nemes László regénye tehát az emberi élet alapkérdéseit feszegeti - mégsem moralizál. Csak mélyrétegeiben - mint minden igazi irodalom, mint minden jó olvasmány.
Vissza