Görög prózai szemelvények Herodotos, Xenophon és Platon irataiból

Előszó

A görög próza kifejlődése
A görög nép körében több századon át kizárólag költői irodalom virágzott; csak a VI. században Kr. e. keletkeztek az első prózai művek. Az emberi gondolkodás eme, mai felfogásunk szerint természetesebb, egyszerűbb formája pedig két okból alakult meg később, mint az eposz és líra nyelve. A görög nép lelki világát egyszerűbb viszonyai között teljesen felölelték és kielégítették a költők képzelmi alkotásai, melyeket hivatásos énekesek adtak elő, s így a szájhagyomány századokon át megőrizte őket. E belső okot támogatta ama külső körülmény is, hogy a Kr. e. VII. századig csak kőre, fára vagy kidolgozott bőrre tudtak írni az emberek, s így nehézkes dolog volt olyan műveket alkotni, melyek nem egykönnyen vésődtek be az emlékezetbe. Midőn azonban a nagy kereskedelem által fejlesztett műveltség a képzelet ellenében az értelem által felkeltett kíváncsiságot tolta előre, s az emberek olyan dolgok iránt kezdtek érdeklődni, amik igazak, vagy amiket legalább igazaknak tartottak: akkor fejlődött ki a próza nyelve, s támogatta ezt az a külső ok is, hogy a VII. század végétől kezdve az Egyiptomból szállított papyrus az írást is nagyon megkönnyítette és olcsóvá tette. Az első prózai műnek a hagyomány szerint a syrosi Pherekydes, egy ión bölcselkedő, vagy a boiotiai Agrosból származó Akusilaos volt a szerzője, ki a szintén boiotiai Hesiodosnak hatása alatt az istenek és hősök családfáit gyűjtötte össze. Hozzájuk sorozható a miletosi Kadmos, ki szülővárosának alapítását írta meg. E régi írók gyér maradványai arról tanúskodnak, hogy a legegyszerűbb formában fejezték ki a gondolatokat. Vissza