Átkelés

Fülszöveg

A szerző-regényéről:
"Hőskölteményt golyóstollal?" - kérdeztem az Esettanulmány (1974) borítóján. Nos, hősökben ma sem vagyunk gazdagabbak, viszont van sok golyóstollunk. A hetvenes évek világnézeti válságából született ez a regény is, de talán tisztább benne egyén és társadalom dialektikája - ezért kimenetele is csúfosabb. Egyetlen sorsot préselek át a társadalom csőrendszerén; regényem főalakja elbukik, de senkit sem vált meg, senkit sem ránt magával, a csőrendszer sértetlen marad. Nem kellene elbuknia, ha át tudná venni környezetének gondolkodását. Bukása nem feltétlenül a saját szégyene, a környezetéé is. Mert ő is felkínál egy gondolkodási stílust, melyet el lehetne fogadni. Minden többségi gondolat először a kisebbségé.
Legtöbbünk tudata két part között ingázik, s ezt természetesnek vesszük. Mindig ott vagyunk, ahol érdemes, ajánlatos lennünk. Átkeléskor rendre hátrahagyunk valakit: egyszer sem vagyunk önmagunkkal. Egyesülni magunkkal valamilyen társadalmi igazságosság jegyében - ma ez a bűvészmutatvány csak mesékben válhat valóra. Olyan mesét írtam, amelyben nem válik valóra, de azért kitetszik: egyszer sikerülhet.
Ha első regényem kevés szereplőt mozgató kamaradarab volt, ez a mostani nagyobb zenekart mozgat, fordulatosabb. Igaz, a karmester, a regény főalakja, nem tudja végigvezényelni az előadást. sorsát nem tudja egyszerre a saját szemével és környezete szemével látni. Valahányszor kérkedik elszigeteltségével, levitézlik. Valahányszor akaratlanul marad magára, azt hiszem, méltó tiszteletünkre. Vissza