Miért szeretünk, HOBO?

Előszó

Ajándéknak szántam ezt a könyvet Hobo ötvenedik születésnapjára; szeretetem és megbecsülésem jeléül. Interjúalanyaim - magyarok, külföldiek, külföldön élő magyarok, művészek vagy "civilek" - hasonlóan éreznek iránta, inspirálónak tartják művészetét. Az olvasó arra a kérdésre kap választ ebben a könyvben, hogy kik vagyunk mi, akik megszólalunk benne, mit gondolunk a világról, és hogyan érzünk Hobo iránt. Ez tehát a könyv. És mit ne várjunk tőle?
Nem életrajz. Nem a Hobo Blues Band története. Nem olyan interjúkönyv, amelyben Hobo minden közeli barátja, összes szeretettje vagy ellensége megszólal. Sokakat fel sem kértem. Volt olyan, akit felkértem, de nem vállalta az interjút, és olyan is volt, aki vonakodott. Őket nem erőltettem. Nem próbálkoztam azokkal sem, akikről tudom, hogy a legközelebb állnak vagy álltak hozzá.
A könyvbeli interjúk mind valóságosak. A beszélgetések stílusán nem változtattam, hagytam, hogy az interjúalany személyisége érvényesüljön. A szerkesztés során megpróbáltam annyira ragaszkodni az eredeti megfogalmazáshoz, amennyire csak a beszélt nyelvnek írott szöveggé való átalakítása ezt lehetővé tette.
1994 nyarán született a könyv ötlete, és 1995 nyarán fejeztem be az írást. Ez alatt az egy év alatt fantasztikus mélységekben és magasságokban jártam, de a végén azzal az érzéssel adom ki kezemből ezt a könyvet, hogy nagyon sokat tanultam, rendkívül izgalmas emberekkel ismerkedtem meg, és közben nagyon jól éreztem magam.
Minden interjú többszörös párbeszéd: a kérdező és az interjúalany között, de ezt még kiegészíti a kérdező és a válaszoló folyamatos párbeszéde önmagával, miközben az előbbi a kérdéseket felteszi, illetve az utóbbi a válaszokat megfogalmazza. Tovább lehetne bonyolítani többszörös párbeszédelméletemet a szövegek egymással, valamint az olvasóval folytatott feleselésével, illetve mindannyiunknak eddigi olvasmányaival, illetve párbeszédeivel folytatott párbeszédével, de nem folytatom, mert még rámsüti valaki, hogy posztmodern könyvet írtam, amiben semmi nem fontos már, csak a diskurzus, a szövegek egymással folytatott eszmecseréje. Azért olvasás közben gondoljanak arra, amit itt előrebocsátottam, de ne szűkítsék le a "gyönyört" kizárólag a velem folytatott dialógusra! Szerencsére nehéz is lenne.
Hobo, te megátalkodott ateista, Isten éltessen...

Hernádi Krisztina Vissza