Előszó
Az olvasó az ezredfordulón Japánban végbemenő gazdasági, társadalmi és kommunikációs változásokról, átalakulásról készült kutatások eredményét tartja a kezében.
A Japán iránt érdeklődők lassan olyan mennyiségű - de nem kellő mélységű! - információhoz jutnak a napilapokból és folyóiratokból, amely mind azt sugallja: Japán válságban van, hogy szinte el is megy a kedvük attól, hogy ezzel a „hajdan" oly szép napokat élt országgal foglalkozzanak. Ráadásul maguk között a japánok között is mind többen érzik úgy, hogy valami nincs rendjén, és visszautasítják régi dicsőségük évtizedeit. Nem véletlenül kezdtek a kilencvenes évekről, mint „elveszett évtized"-ről beszélni.
Az alábbiakban arra teszünk kísérletet, hogy bemutassuk: a kép sokkal összetettebb ennél. Nem válságról, sokkal inkább egy átfogó gazdasági és társadalmi átalakulási folyamatról van szó, amelynek során Japánban folyamatosan, de nagyon lassan, az évszázados hagyományok fellazulása következik be, miközben ugyanilyen fokozatossággal és hasonlóan lassú tempóban az ország intézményrendszere, valamint a legszélesebb értelemben vett szokások mind jobban belesimulnak a nemzetközi trendek vonalába-szövetébe. Igaz ez olyan nagy jelentőségű kérdésekben is, mint a nők szerepének módosulása, a foglalkoztatási-bérezési rendszer átalakulása, az állam szerepvállalása a gazdaságban, vagy például a vállalati management módszerek átértékelődése. Nem is lehet ezen csodálkozni, ha tudjuk, hogy miközben a japán vállalatok termelési értékük egyre nagyobb részét külföldön állítják elő, állandóan nő a külföldi cégek, szakértők, sőt foglalkoztatottak jelenléte is Japánban. De a Japánra még oly jellemzőnek tartott területeken is, mint az oktatás és képzés, vagy éppen a belpolitika, számos olyan irányzatot figyelhetünk meg, amelyek egyaránt ezt a nemzetköziesedési folyamatot erősítik. Vagyis a globalizálódás térnyerése alól Japán sem húzhatja ki magát.
A jövőt illetően sincsenek kétségeink afelől, hogy a japánok joggal és bölcsen vigyázni fognak nemzeti tradícióik fennmaradására, ha ezt az ambíciójukat döntően a kultúra területén élik is majd ki, de ugyanakkor - az „új", a „külföldi" iránti vonzódásuk, a nemzetközi kapcsolatok egyre fontosabbá válása miatt - mindent el fognak követni azért, hogy nemzetüket minél több tekintetben is versenyképesen állítsák (vissza) a világ vezető országainak sorába.
Japán gazdasági erejének növekedése, a japán cégek világméretű terjeszkedése, a japán turisták beáramlása Európába fölerősítette a kulturális, kommunikációs különbségekből adódó konfliktusokat. Magyarországon is egyre nőtt az itt élő, és az idelátogató japánok száma, ami egyrészt lehetővé tette a japánokkal való közvetlen kommunikációt, másrészt ösztönzően hatott a japán nyelvtanulásra. Ugyanakkor emiatt egyre több kommunikációs félreértésről, érthetetlen viselkedésről szóló történet került napvilágra, ami a téma tüzetesebb vizsgálatára ösztönözte a japán nyelvvel, és kultúrával foglalkozó szakembereket.
Vissza