Camenzind Péter

Előszó

Részlet a könyvből:

"Kezdetben volt a mythos. Valamiképen a hatalmas isten az indusok, görögök és germánok lelkében költeményekkel fogantatott és megnyilatkozásra késztette, azonképen költeményeket fogantat nap mint nap minden gyermek lelkében.
Hazám tavainak, hegyeinek, patakjainak még nem tudtam a nevét. De láttam a tavak kékes-zöld sima tükrét, apró fényfoltokkal tarkán, a napfényben ragyogva. Mint sürün kötött csokor, övezték a meredek hegyek. Láttam a hegycsucsokon a csillogó tavat, az apró vizeséseket, hegyek lábánál a lankás, derüs legelőket, gyümölcsösöket, kunyhókat és a szürke teheneket. És mert szegény, kicsiny lelkem oly üres, csendes és várakozó volt, a tó és a hegyek szellemei beléje vésték vakmerően szép tetteiket. A meredek sziklafalak és lejtők dacos büszkeséggel meséltek ama időkről, amikor megszülettek és amelyeknek sebhelyeit magukon viselik. Arról az időről meséltek, amikor a föld megrendült és agyonkinzott teste jajgatva, vajudva lökte ki magából a bérceket és völgyeket. A sziklaormok bőgve, recsegve emelkedtek, iker-hegyek tusáztak kétségbeesetten a helyért, mig az egyik győzött és felemelkedett és fivérét összetörve félrelökte. Itt-ott még függtek a szakadékokban ama időkből származó letört hegycsucsok, félretolt és megrepedezett sziklák. Hóolvadás idején háznagyságu tömböket sodort magával a zuhatag, összetörte őket, akárcsak az üveget, avagy hatalmas csapással mélyen belésodorta a puha legelőkbe." Vissza