Lélekrablás/A királyné futárja

Előszó

Részlet a könyvből:

Kissé komor, de jóízléssel bútorozott férfilakás. A dolgozószoba közepén hatalmas íróasztal áll, akkora, mint egy billiárdasztal. A falakon tömör tölgyfapolcok futnak körül, amelyek sárga bőrbe és piros vászonba kötött foliánsokkal vannak megrakva. A szabadon álló íróasztal hátának öblös angol kerevet támaszkodik; a kerevet előtt még egy nagy asztal van, amelyet szép régi brokáttakaró borít. Az asztal körül néhány nagy bőrszék áll. A fali kárpit és a függönyök egyforma olajzöld alapú gobelin-mintát mutatnak. A kandalló is igen nagy. Párkányán néhány zöldpatinás bronzszobor és egy modern útióra áll. Az óra tízet mutat. A kovácsolt vascsillár virágai közül egy tucat villamoskörte ontja fényét a szobára. A kandalló fölött is égnek a villamoslámpák; az íróasztalon is. Az erős világítás a házigazda legfőbb fényűzése. Ha magában van, akkor is kivilágíttatja egész lakását. Egyébként meglátszik a lakásán, hogy ízlés dolgában konzervatív hajlamú ember. Minden bútora nagyszabású és tömör. Minden tárgya nyugodt és biztos vonalakat mutat. Kedveli a tompa, ércfényű színeket. A megfeketedett tölgyfa, a nemes rozsdájú érc, a kopott bőr és a régi szőnyegek ezüstderes színeit. Kiforratlan formát, rikító színt, nyugtalan vonalat nem tűr meg maga körül. Ebben a tekintetben nem elvek, hanem ösztönök vezetik.
A lakás Sárkány Józsefé, aki most ott ül a kereveten és derült arccal olvasgat egy ércpántos bőrkötésű nagy könyvben. Erre az ifjú emberre (alig lehet több harminc esztendősnél), nagy várakozással tekint az újabb nemzedék egy része. Az a híre, hogy ő az ország egyik legerősebb koponyája. A külseje után ítélve, el is hihetné az ember. Nem éppen szép ember, de mintaképe a férfiasságnak. Arcéle nemes, tömör és merész vágású; arcbőre barnapiros, sötét haja és szakálla erősnövésű. A tekintete kemény, nyugodt és józan. Egész lényéből valami csodálatos éberség, erő és erély sugárzik ki. Álmosnak, bágyadtnak, kedvetlennek nem látta még senki. Ha csúcsos sisakot borítanának a fejére és paripát adnának alája, mintának szolgálhatna valamelyik honfoglaló vezér szobrához. Vissza