Herczeg Ferenc emlékezései II.

Előszó

Az Emlékezések első kötetében eljutottam ifjúkori regényem, a Fenn és lenn megjelenéséig; a mostaniban elmondom életem folyását a világháború kitörése napjáig.
Gótikus háznak nevezem a könyvemet, a dunaparti országpalota után, amelynek kupolája azokban az években állandóan belevetette árnyékát a lelkembe.
Sajnos, nem mellőzhetem teljesen a politikát, hiszen 1896-tól a nemzeti összeomlásig - kétrendbeli szünettel - országgyűlési képviselő voltam, hangsúlyozom azonban: senkit sem akarok meggyőzni a magam igazáról, egy szóval sem állítom, hogy a mi álláspontunk volt a helyes, én csak az életem jóhiszeműségét kívánom igazolni.
A kozmikus autobuszon, amelyen mi a Nap körül utazunk, engem az útikalandoknál jobban érdekelnek az utitársak. Az olvasó tehát számos kortárs arczképvázlatát fogja itt találni, sok olyan emberét, aki a maga idejében belevetítette profilját a közéletbe.
Lehet, hogy az emberfejeknek, melyeket a koponyavadász így összegyüjtött, némi antropológiai és korjellemző értékük van és én boldog volnék, ha ilyen módon kárpótolhatnám olvasóimat, az időért, amit nekem és könyvemnek áldoznak.
Herczeg Ferenc. Vissza

Fülszöveg

Emlékezései-nek első része, A Várhegy (1933) gyermek és ifjúkorát, jogászi tanulmányainak és írói indulásának éveit beszéli el, kedélyesen, anekdotázva, humorral és öniróniával. A verseci sváb patikus fia a soknemzetiségű Bánság módosabb polgárságának világába születik bele, a kiegyezés utáni Magyarország ellentmondásos, de prosperáló korszakában. A német kultúrán nevelkedő gyerek fokozatosan válik magyarrá: Herczeg takargatás, öntömjénezés és minden önigazolási szándék nélkül adja elő ennek a folyamatnak lélektani és gyakorlati állomásait. S miközben életének eseményeiről - iskoláiról, bálokról, párbajokról - és fontos szereplőiről - családjáról, tanárairól, barátairól - eleven, színes képet rajzol, egyúttal valóságos enciklopédiáját adja a korabeli kisvárosi sváb, majd kisvárosi magyar, végül a fővárosi polgári, úri középosztályi életmódnak, szokásvilágnak, erkölcsöknek.
Emlékezései második része, 1890 és 1914 közötti pályafutását beszéli el. A gótikus ház (1939) - a cím utalás a Parlamentre - már inkább a közéleti Herczeg Ferencnek, a hírlapíró-, szerkesztő-, színházi embernek, a kormánypárti képviselőnek, Tisza István rendíthetetlen hívének életéből mutat - nagyobb elhallgatásokkal, mozaikosabb formában - részleteket. Mivel az író itt többet politizál, nyilvánvalóbban kiütközik gondolkodásának éles konzervatizmusa. Műve azonban önmagát minősíti: annyira nyíltan vállalja a "keresztény, a magyar úri középosztály" valamennyi téveszméjét, hibáját és elfogultságát, hogy forrásértékű munka a szélesebb olvasóközönség számára egy olyan korszakról, olyan elmerült rétegről és olyan szemléletmódról, melyről a mai nemzedékeknek egyre kevesebb információ áll rendelkezésükre. Vissza