Herczeg Ferenc

Előszó

Herczeg Ferenc 1863. szeptember 22-én született a bánsági Versec városkában, éppen száz évvel azután, hogy Mária Terézia a hétéves háborúban elfáradván, kiadta gyarmatosítási pátensét s ezzel a Nagy Frigyes hatalma alá került délnémet emigránsok ezernyi tömegben szállták meg a Bánátot. Ez a népvándorlás azonban Herczeg Ferenc őseit már Versecen találta, a hova 1720 táján kezdtek szállingózni elzásziak és délnémet telepesek. A kolónia 1740 körül néhány sziléziai családdal gyarapodott, köztük Herczeg Ferenc őseivel is, kik az alibunári mocsarak és a delibláti homokdombok között telepedtek meg.
«A nagy rónaság, amely Budától idáig terjed, itt hirtelen véget ér. Sötét hegylánc emeli ég felé izmos és kecses kontúrjait. Egy magas csúcson csonka vártorony áll, egy kisebbiken fehér templom.» Ez a verseci dombvidék, amelynek lépcsőzetes emelkedéseit így hívják: Szamárhegy, Kápolnahegy, Várhegy, Törökfő, s ezeket karéjban, mint valami félszigetet, beláthatatlan mocsárvidék öleli körül. A mocsarakat a dolgos és áldozatkész magyarság már régen kiszárította s ahol egykor a nádasban «kopjás emberek kergették a bölényt s lovat áldoztak az ő ázsiai istenüknek, ahol aztán ötszáz évvel később félholdas sereg járt és asszonyokat hozott magával nyurga tevéken», ahol végül szorgalmas svábok estek kapával és ásóval neki a jó televénynek, ahol tegnap, a költő gyermekkorában még zúgó nádasok közül ezüstös víztáblákon vadhattyú, gólya, gém, bíbic és sirály kiabálása verte fel a csendet: ott ma fekete, zöld és kénsárga kis kockákra van osztva a bánáti mező, ott most szántanak, lucernát és repcét termesztenek, «ott a város is szétterpedt, piroskucsmás házgombák burjánoznak mindenfelé a hegy lábán, a város közepén új, nagy templom fúrja hegyes tornyait a levegőbe, a távolban vékony gyári kémények füstölögnek, a Ludas felől pedig pöfékelve jön a vasút» - és a vizektől, futóhomoktól, vaderdőktől, ugartól elhódított földi paradicsom már nem tartozik Magyarországhoz. Vissza