Összegyűjtött elbeszélések I-III. (dedikált példány)

Fülszöveg

E novellagyűjteménnyel egy életművet tart kezében az olvasó. A kezdés darabjai, az ifjúkori zsengék éppúgy megtalálhatók benne, mint a későbbi, talán érettebb és jellemzőbb elbeszélések csaknem máig. A köztük levő, helyenként nagyon is szembetűnő különbséget nem formai egyöntetűség, legföljebb emberi attitüd csökkentheti. Életérzés, világszemlélet azonban talán megkönnyíti az azonosítást; ritmus és lélegzetvétel alkati tulajdonságai egy olyan látlelet tartozékai, amelyben emberi és írói megnyilatkozás vágya változatlan maradt. S miként a személyleírás jellegzetes vonásai ugyanazok maradtak, a játéktér is többé-kevésbé ugyanaz. Akárcsak az író társadalmi felelőssége.
Egyszóval itt van ezzel az életművel az író, szépítés nélkül, leplezetlenül, és nem tud semmit felhozni a mentségére. Hacsak nem azt, hogy gyakran hiányzott a kimondott szó visszhangja, mert kevés volt az olvasó, és a nagy társadalmi alakulásban, ahol osztályok helycseréje ment végbe, az igények is lassan és bizonytalanul alakultak. Az írónak be kell vallania, hogy időnként az alkalmazkodást elébe helyezte eredendő kifejezési vágyának, mert úgy vélte, ezt parancsolja a szolgálat. S amikor most mindezt az olvasó köszöntésére lemondja, nem felmentést kér, csupán megértést és azt a szeretetet, amely nélkül népesebb közösségben sem kelthet érdeklődést az írott szó művészete.
Herceg János írásai okvetlenül mély hatással vannak az olvasóra. Ez a hatás sohasem a kellemes olvasmány után támadó zsongító hangulat, hanem inkább a megdöbbentés, az életreeszmélés hatalmas, eleven érzése.
Megkapó álomképei, a valóság nyers, kegyetlen színeivel felépített szimbólumai mögött az élet törvényei és eltiport igazságai ágaskodnak iromba, olykor borzalmas formában. Mikor pedig egy írását elolvastuk, nem tudjuk, mi kapott meg jobban: a mese, a vízió, avagy a mögötte viaskodó kemény mondanivaló.
Az olvasó valóban azt érzi, hogy Hercegnek szándéka van álomképeivel. Ha nem is megváltoztatni, de mélyebb értelmet adni az életnek. Vannak igazságok, vannak hatalmas vágyak és érzések, melyek csak titkos képekben, furcsa szimbólumokban fejezhetők i. Az olvasó sejti, érzi, hogy itt nemcsak látomásokról, titokzatosságokról van szó, itt valami rettenetes dolog történik, a döbbenet, a kétkedés, a titkok mardosó rejtélye sokáig foglalkoztatja, a sejtés sokszor már-már megközelíti a bizonyosságot.
Herceg János egészen új tartalmat ad az eddigi misztikus formáknak.
Herceg János rejtelmes, meseszerű írásaiban a kaotikus mának igazságért, eszmékért vergődő lelkét látjuk vibrálni.
... Herceg János írói felkészültségével, írásainak belső, formát feszítő erejével szokatlanul gazdag jelenség a mi írói tehetségekben szűkölködő Bácskánkban.
A harmincas évek második felében a realista novella felé fordul a figyelme, háttérbe szorul a "költői" elem is, hogy tapasztalatainak adja át a helyét, a szürrealista "csoda" görögtüzét pedig a hétköznapi élet szürkébb színei foglalják el. (...) Ekkoriban a legközvetlenebbül a félparaszti, félvárosi emberek életét rajzolja, különösen az iparosság érdekli, az a világ, amely igen sok vonását őrizte meg a szilárd életrendnek, mégis ki van szolgáltatva érzelmi és társadalmi katasztrófáknak. E titokzatos, életbe avatkozó erők munkájának a felismerése Herceg János nagy élménye volt.
Az ötvenes-hatvanas években... Herceg eljutott a tárcanovella sajátos formájához is...
... Herceg János az 1970-es években az elbeszélésnek egy oldottabb, modernebb hangszerelésű, a lélektani dilemmákat jobban megjelenítő változatát teremtette meg. Vissza