Herbert Marcuse és a harmadik erő filozófiája

Fülszöveg

Az "új baloldal", a diákmozgalmak magasba csapó hullámai Herbert Marcuse alakját a közérdeklődés reflektorfényének sugarába sodorták. Az addig jószerével csak szűk szakkörökben ismert gondolkodó nevét a korunk ideológiai, politikai fejleményeit, a napi eseményeket figyelemmel kísérő újságolvasók, tv-nézők és rádióhallgatók széles tömegei tanulták meg hazánkban is. Izgalmasan ellentmondásos nézeteiről, koncepcióiról azonban meglehetősen kevés, jobbára töredékes, szűkre méretezett információhoz juthattak csupán. József Borgosz könyve, ez a széles olvasóközönségnek szánt, de minden bizonnyal a szakértők számára is érdekes, színvonalas ismeretterjesztő munka, áttekintést ad Marcuse gondolkodói pályafutásáról, főbb műveiről. Nyomon követi útját a szociáldemokrácia álláspontjától a frankfurti iskola "kritikai elméletéhez", elemzi Hegelről írt nagy munkáját - melyben legközelebb került a marxizmus álláspontjához -, majd a világháború utáni áttérését a marxizmus "nyílt és éles kritikájára". Külön fejezetet szentel a freudizmushoz és a mai Freud-követőkhöz való viszonyának, s ez után tér rá a modern kapitalizmus marcusei kritikájára - főként "Az egydimenziós ember" alapján -, az "etiko-erotikus" forradalom elméletére, Marcusénak a forradalom elehetőségeiről és útjairól, az "új baloldalról" alkotott nézeteinek kritikai elemzésére. Vissza