Herakleitosz

Előszó

A filozófia történetében, a materializmus és az idealizmus között dúló harc történetében különleges helyzete van Herakleitosznak, az efezoszi görög jón filozófusnak, akiben az antik materialista gondolkodás a csúcsát éri el.
Herakleitosz alapeszméit Lenin a "Filozófiai füzetek"-ben a következőképpen jellemzi: „A dialektikus materializmus alapjainak igen jó kifejtése". J. V. Sztálin pedig "A dialektikus és történelmi materializmusról" című munkájában idézi Herakleitosz egyik megállapítását: „A világot, mely egységes és mindent magába foglal, sem isten, sem ember nem alkotta: öröktől fogva volt, van és örökké lesz, mint élő tűz, mely törvényszerűen hol lángra lobbanóban, hol kialvóban van". Ezt a megállapítást Sztálin a materialista világnézet megfogalmazásának tartja.
Herakleitosz Kis-Ázsia nyugati partján, Efezosz városában élt, huszonöt évszázaddal ezelőtt, i. sz. e. 535-475 között és így Pithagorász kortársa volt. Kora az antik görög történelem viharos korszaka, a méd háborúk, a kiéleződött osztályharc, az állandó forrongások és sűrű változások korszaka volt. Szülővárosa - Efezosz, - Miletosz, Kolofon és más kereskedelmi városok mellett Kis-Ázsia egyik fontos központja. Ezek a városok összeköttetésben állottak az akkori viszonyok között fejlett kohászattal rendelkező Cikláde-szigetekkel, a márványáról híres Náxosz- és Párosz-szigetek műhelyeivel, és a bronztermelő Számosz-, Kiosz- és Kréta-szigetekkel. Vissza