Henze: Undine

Fülszöveg

Részlet a könyvből:
Az undine-téma útja az irodalomban és a színpadon
A mítoszok, mesék és mondák világa időfeletti s ha különböző változataik mégoly sokszínű formákban jelennek is meg, legtöbbször felkutathatóak közös forrásaik. A népköltészetben, vagy a költők alkotásaiban az egyes mesemotívumok azután hol a líra, hol az epika, vagy éppen a dráma köntösét öltik magukra. Érdekes módon bizonyos korszakok kifejezetten vonzódnak egyes meghatározott témakörökhöz. Nem lehet p. véletlen, hogy a német romantika oly gyakran és szívesen szólaltatja meg a tündérek, nimfák, víziszellemek és erdei manók világát. Legtávolabbi őseiket valahol az antik kor berkeiben és ligeteiben kell megkeresnünk.
A középkorban, még jóval az "Undine" mondakör megjelenése előtt kialakult az ún. Melusina-téma anyaga, melyben a főszerepet félig emberi, félig halszerű lények játsszák. Az első irodalmi megfogalmazás 1387-ben Jean d'Arras "Fabula"-ja, amelyet nem sokkal később a trubadúr költő Couldrett "Melusina"-ja követett. 1456-ban elsőként Thüring von Ringolfingen ültette át német nyelvre a francia szöveget s így ő teremtette meg a "Népkönyv a szép Melusináról" című, később nagy közkedveltségnek örvendő regényes történet alapjait. A téma népszerűségét bizonyítja, hogy csakhamar felfedezték a drámaköltők is. Felsorolás helyett álljon itt a nagy német mesterdalnok, Hans Sachs neve, aki legutolsó drámái egyikét szentelte Melusina tragédiájának nem kevesebb, mint hét felvonáson keresztül. Vissza