A bíboros

Fülszöveg

Több szerző kijelenti előszavában, hogy szereplői sem élő, sem halott emberekhez nem hasonlítanak. Bár ilyen kijelentést néhány szereplőmmel kapcsolatban én is tehetnék, de "A bíboros" Stephen Fermoyle-jéről nem merném állítani, hogy csupán fantáziám szülötte. Inkább azt kell mondanom, hogy mindazokból a papokból van benne valami, akiket valaha ismertem - és főleg azokból, akik papi hatalmukkal és működésükkel titokzatos jelet hagytak ifjú lelkemen.
Azt a képességemet, hogy a pap életét talán mélyebben látom, mint mások, ezeknek az idővel kitörölhetetlenné váló élményeknek köszönhetem. Erre a látszólag, bizonytalan alapra támaszkodva, majd az érettebb évek komoly tanulmányaival próbáltam megalkotni Stephen Fermoyle gazdag, színes jellemét. Sokan talán önteltségnek tartják, mert "hogyan is közeledhet egy világi ember az oltárhoz, mint a legszentebb áldozat bemutatója; a gyóntatószékhez, mint a bűnök feloldozója; hogyan veheti kézbe a pásztorbotot, vagy miként használhatja az Egyház vezetőinek fentartott bíboros kalapot?" Bár elismerem, hogy a pap lelkülete sokszor ismeretlen előttünk, világiak előtt; mégis ez az irodalmilag elhanyagolt terület minden író számára igazi kihívást jelent.
Talán érdekli az olvasót, hogy gyermekkoromtól fogva katolikus vagyok. Hogy jó katolikus vagy sem, az egyedül Istenre és rám tartozik. Soha nem akartam pap lenni. A papi munka és hivatás azonban mindig tisztelettel töltött el, mint írót. Ezeket az érzelmeimet próbáltam szavakba önteni, amikor "A bíboros" főszereplőjében egy tehetséges, de nagyon emberi papot rajzolok meg, aki teljesen annak a hivatásnak él, hogy fölszentelt közvetítő legyen Isten és az emberek között.
Lehet, hogy olvasóim közül többen valószínűtlenül erényesnek találják hősömet, mások talán azt kifogásolják, hogy kezdetben, ha csak pillanokra is, de megfeledkezik isteni elhivatottságáról. Nem azért, mintha az ilyen kritika elejét akarnám venni, de kérem olvasóimat, hogy Stephen Fermoyle-t és általában az embereket ne az egyes esetek alapján ítéljék meg, hanem tartsák szem előtt egész életük célkitűzését.
Könyvem, "A bíboros" nem hírverés az Egyház mellett, vagy ellen. Határozattan kijelentem, hogy nem akar teológiai tanulmány, vagy történelmi mű lenni. Egyszerűen csak kitalált regény, aminek cselekményét olyan valaki szövögette, aki figyeli a világot és - minden bennünket érő baj ellenére is - hisz abban, hogy e széles nagyvilágban hit, remény és szeretet tölti be a jóakaratú emberek lelkét.

Woodstock, New York
1950. január 19.
Henry Morton Robinson Vissza