Előszó
Ez az ízelítőnek és meghívásnak szánt válogatás egyben mély főhajtás, homage, nem csak Genf filozófia és etika professzora, Henri-Frédéric Amiel előtt, de Amiel városa, a francia svájci Genf előtt...
Tovább
Előszó
Ez az ízelítőnek és meghívásnak szánt válogatás egyben mély főhajtás, homage, nem csak Genf filozófia és etika professzora, Henri-Frédéric Amiel előtt, de Amiel városa, a francia svájci Genf előtt is. A fordítások indítéka hála és odaadás olyan feledhetetlen tanítók és professzorok iránt is mint Lenke és Ottó Gráf, Sághi Zoltán, Kapussy-Tóth Magdolna, Samu dr., vagy a magyarok csodásan törékeny, ám roppant szellemerejű orvosból lett tanára, Németh László előtt. Európa szíve-lelke dobog mindük tanításában, tolvaj-, vagy jogos határok fölött a magasban, ezért, hogy ez az erő, Svájc merész hegycsúcsai fölött, ma is műveket inspirál, és indít útra. Meghívottakat és kiváló kiválasztottakat ihlet meg, egymásra találásra, vigaszul, sőt gyógyulásra is, ha kell. Márpedig végzetesen komolyan épp ez kell: végül is épségünk és fennmaradásunk a tét, mi több, művelt népként „a Föld művelésére"(Novalis), amihez pedig nélkülözhetetlenek épp a megmentő művek. Ilyen erővel bír Amiel országokon átívelő Naplója, szándékolt mellőzése és elhallgatása ellenére, máig élő-elevenen. És mert szó szerint élete vérével írta, ma is megindít, önmagunkra ébreszt, sőt magához Svájchoz is hidat verhet. 2010 a magyar megjelenés éve, 130 évvel írója halála után. Hogy lehet, miféle század az, mennyi bénító, gáncsoló akadály vághat így el egymástól (kis) népeket? És bizony csöppet sem vigasz, hogy Svájcban, Franciaországban, sőt Amiel szülővárosában is alig ismerhetik őt. Ahogy Schiller esztétikai leveleit sem és A kis herceg kivételével Saint-Exupéry műveit sem. „Mert vétkesek közt cinkos aki néma" Babits Mihály így hörgi keserves fájdalmát világgá Budapesten Jónás imája című versében, már gégerákkal a rákos században.
Vissza