Keresztények reménye

Fülszöveg

A keresztény remény nem naiv optimizmus, hanem legyőzött pesszimizmus. Nem a rossz tagadása, hanem a hit abban, hogy Krisztus emberként való megszületésével, kereszthalálával és feltámadásával legyőzte a rosszat. A Jó legyőzte a gonoszságot, az Élet legyőzte a halált és a Szeretet legyőzte az önzést és a bűnt. Ennek a győzelemnek azonban rajtunk keresztül is érvényre kell jutnia. Ezt a harcot mindegyikünknek meg kell vívnunk, Krisztust követve, bármilyen élethelyzetbe kerülünk.
A remény nem a Gonoszság tagadása: „Ha a világ gyűlöl titeket, tudjátok meg, hogy engem előbb gyűlölt nálatok" és „ha engem üldöztek, titeket is üldözni fognak", „de bízzatok, én legyőztem a világot". (Jn 15,18-20) A remény megóv a csüggedéstől.
A keresztény remény nem a valóság szépre festése, nem valaminek a rövid távon való sikeres kimenetelétől függővé tett hit, hanem a végső bizonyosság: Krisztus feltámadása a mi feltámadásunk. A Gonoszt nem lehet egyszerűen kigyomlálni, megmarad az idők végezetéig... „Hasonló a mennyek országa az olyan emberhez, aki jó magot vetett a földjébe. Amikor mindenki aludt, jött az ellensége és konkolyt szórt a búza közé, aztán eltávozott. Szárba szökött a vetés,... de felütötte fejét a konkoly is" ... „Akarod, hogy kigyomláljuk?" - kérdezték a szolgák... „Hagyjátok, hadd nőjön fel mindkettő az aratásig" (Mt 13,24-30). Ezért ne féljünk a történelem háborgó tengerén. „A világ fejedelmét már elítélték." (Jn 16,11) Vissza