Tolltermelés és értékesités

Előszó

Részlet a könyvből:
"Csonka hazánk exportmérlegében mintegy 4%-ot, 15-20 millió pengőt tesz ki a tollkivitel. - Nem közömbös sem az országra, sem a termelőre tehát, hogy ez a számottevő bevételi forrás emelhető-e és a tolltermelő gazdánál a helyesebb és rendszeresebb kezeléssel értékében javítható-e? A toll termelése baromfiállományunk számának emelése nélkül is nagymértékben fokozható, ha az eddig alkalmazott helytelen eljárások a jövőben megszünnek. Mindenekelőtt szaporítható a tolltermelés mennyisége azzal, ha a magánháztartások saját érdekükből, de az ország egyetemes érdekében is szakítanak az eddig alkalmazott rossz szokással és a háztartásban leölt baromfiaknak a kereskedelemben értékesíthető tollát rendesen kezelve összegyűjtik és értékesítik. Baromfitenyésztő társadalmunk eddig nem fordított elég gondot a tolltermelésre, még kevésbbé annak értékesítésére és minőségi osztályozására.
Idősebb gazdatársaink bizonyára emlékeznek arra, hogy nem is olyan régen a falvakban, tanyák között, rövidebb-hosszabb időközökben megjelent egy többé-kevésbbé rossz állapotban lévő kocsi, amelyet egy szánalmas gebe vontatott. A gebe oldalára csengő volt kötve és a csengő hangja hívta fel a gazdák figyelmét, hogy megérkezett a toll-, rongy- és csontvásárló, aki fillérekért szedte össze rozoga kocsijára a tollat, rongyot és csontot. A gazda könnyen vált meg jól, vagy éppen rosszul kezelt árujától, annak nem tulajdonított nagyobb fontosságot és nem is sokat törődött, hogy általa milyen bevételhez jut. Akadtak a hivatásos tollgyűjtőkön kívül számos alkalmikereskedők, cigányok, vándorok is, akik szintén foglalkoztak a toll gyűjtésével, kihasználva a gazda tájékozatlanságát és nem egyszer tisztességtelen eljárással megkárosították a termelőt, hisz valamennyien olcsón és könnyen jutottak a nagy értéket képviselő magyar tollhoz." Vissza