Helyünk a világban

Előszó

Az itt következő tanulmányok nagyobbrészt évekkel ezelőtt készültek, olyan időkben, amikor sem a magyar szellemi légkör egyre súlyosabb nyomása, sem a magam zaklatott élete nem engedte meg, hogy a munkába vett tárgyakat úgy dolgozzam fel, ahogy súlyuk megkívánta s magam szerettem volna. Voltaképpen mindegyik tanulmány egy-egy könyv vázlata lehetne; több közülük könyvnek indult s csak a körülmények s az alkalom szorította őket szűkebb területre. Ezért helyenként talán túlságosan is tömörek vagy vázlatosak. Megvallom, szerettem volna őket nyugalmasabb időkben a körükbe tartozó teljes anyaggal s egy sor részletszempont alaposabb kifejtésével kibővíteni, tovább vinni, befejezett művé kerekíteni. Ez a csendes vágy azonban úgy látszik továbbra is vágy marad csupán.
Mégis az volt az érzésem, hogy a tanulmányok olyan kérdésekről szólnak, amelyek a mai magyar szellemi életet is értékelhetik. Nemcsak az elmúlt évtized szellemi harcainak emlékeképpen, hanem azért is szeretném közreadni őket, mert a bennük fölvetett problémák azóta sem tisztáztattak s okfejtésüknek talán lehet némi szerepük napjaink szellemi világának tisztázásában. A magyar műveltség világhelyzetének, a magyarság külső és belső megismerésének, a fejlődés főmozgatóinak s jelen tájékozódásunknak alapkérdései körül keresik a használható szempontokat, ez adja meg töredékességükben is bizonyára érezhető belső egységüket és összefüggésüket. Abból az alapvető meggyőződésből merítik értelmüket, hogy a magyarságnak, mint nemzetnek fennmaradása végső fokon a magyarságnak, mint szellemi entitásnak eleven s egyre öntudatosodó életétől függ. Pontosabban: a magyarság ügye a magyar műveltség ügyével áll vagy bukik. Ha tehát helyünket, szerepünket keressük a világban, elsősorban kultúránk helyét és szerepét kell tisztán s világosan látnunk.
De minderről maguknak a tanulmányoknak kell szólniok. A tanulmányoknak, amelyek, ismétlem, magukon hordják az elmúlt esztendők nyomait is. Szövegünkön keveset változtattam; csupán a külső s belső cenzúra által törölt mondatokat állítottam vissza s néhány helyen egészítettem ki az előadottakat egy-egy aktuális, a megemlítést mindenképpen igénylő szemponttal. Az első tanulmány két rokontárgyú előadást olvaszt magába. A második a Hungarian Quarterly számára készült, a harmadik a "Mi a magyar" című kötet egyik darabja volt, a negyedik a "Klasszikus álmok" című antológiát vezette be, az ötödik szintén előadásként hangzott el s megjelent az "Úr és paraszt a magyar élet egységében" című kötetben. Új irodalmunk szelleméről egy a külföld számára készült gyűjteményes kötetben adtam számot s az utolsó tanulmány azt az előadást foglalja magában, amelyet a vallás- és közoktatásügyi minisztérium tanácsadó testületei előtt mondottam el ez év tavaszán. Vissza