HELYtelen

Fülszöveg

Három verseskötet (Szövetségben a fákkal, Küszöbök, Messzülő ég), nyolc kisregény, regény (Vigyázó madár, Holtág, Esőrácsok, Mérleges idő, Előcsend, Balbina, Forradások, A Szent Anna-tó regéje), valamint hat rádiójáték után másodjára tértem vissza a költészet mezejére.
Másodjára?
De hiszen el sem hagytam. Regényeim lírai regények, prózai-költemény-prózák. Mindkét műfaj, műfajötvözés egyet szolgált: az 1941-ben Bácskába, majd Dunántúlra telepített bukovinai székelység - az ő sorsukon keresztül minden kisebbség, nép - kálváriás életének megörökítését. Hogy a megszenvedett idő ne merüljön feledésbe, továbbélői eligazodjanak öröklött világukban, magyarázatot leljenek viseltes állapotaikra, minden változásra összerezzenő félelmeikre, szorongásainkra.
Korunk arculat vesztésére.
És ez már megint a jelen.
Mégpedig a közel-jelen, amely minden eddiginél árteresebb... Prózával ugyan megkísérelhetném, hogy gázló lépésekkel körberjárjam, esztendők kellenek, míg áttetszővé válik: művészileg átszürhető. A párolgást is észlelő, kifinomult költői eszközök viszont - mint annyiszor - nagyon is alkalmasak, hogy az alkotó észlelhető vagy rejtett örvényléseibe merítkezzen, hullámzásait viszonthullámozza, keresse tisztulását, vesztett-visszaszerzendő helyét, ahol megvallhatja forrásnak maradt hitét.
Számomra külön örömítő, hogy hely-keresésemben társra találtam, Feledy Gyula rokongondolatú rajzszövetségére - hogy, a szokott helyett, közösben mondjuk a szokatlant! Vissza