Helyesírásunk hiteléért

Előszó

A HELYESÍRÁSRÓL

Időszerű kérdések

Az alkalom, hogy megjelent az új szabályzat, az elkövetkező hónapokban több kérdés fölvetésére ösztönöz bennünket. Ilyen az, hogy mi a szerepe és a lényege a helyesírásnak mai társadalmunkban és külön a mi többnyelvű közösségünkben. Ilyen az, hogy milyen szerepet lehetne betöltenie a szabályzatnak a mindennapjainkban - egyéb helyesírási forrásaink mellett. S ilyen többek között az a kérdés, hogy vajon milyen lett és hogyan fog megfelelni az új szabálykönyv. Legidőszerűbbnek látszik az utóbbi kérdés, de a rá adandó válasz jelentős mértékben az előzők megválaszolásában gyökerezik. Másrészt főleg majd csak egy-két éves használata után fogjuk látni igazán, hogy milyen lett és hogyan felel meg. Mostani fejtegetésemben elsősorban az új szabályzat jellegével, teljes alkalmazásának apró zökkenőivel és föltételeivel kívánok foglalkozni - hozzájárulva az értékes kézikönyv napjainkban folyó bemutatásához és ajánlásához.
Beszéd és írás
Az élő anyanyelv alapja a beszéd. Ez nagyobbrészt spontánul fejlődik, főleg használat közben (nem tudatosan) sajátítja el az egyén, s főleg tudat alatti készségként hordja magában a hangos közlés szabályait - akkor is, amikor beszél, s akkor is, amikor mások beszédjét megérti. (Viszont éppen a beszédszabályok tudatalattiságából következik, hogy a laikus általában nem tudja természetesen, életszerűen fölolvasni a csak írásból ismert szöveget. Az írásszabályok ismerete nem elég ehhez.) A beszéd szabályai: hangképzés (a hangok színe, tartama, sorrendje), a szünetek elhelyezése és árnyalása, a hangsúlyok (nyomatékok) rendszere, a beszéd dallama, a szavak vagy szócsoportok rendje, a beszédiram, a tónus stb. így fölsorolni is sok, de ezeket tudja alkalmazni a kevéssé iskolázott ember is, a tízéves gyerek is - többé-kevésbé szigorúan egységes szabályok szerint. (A spontán beszédben.) Vissza