Helyben vagyunk

Fülszöveg

Ács József 1965-ben született Budapesten, és fiatal kora ellenére egy meglepőén kiforrott, izgalmas verseskötettel mutatkozik most be, amelyet forgatva egy igen tehetséges, tudatosan építkező, szemérmesen rejtekező, sokfelé nyitott és fogékony szellemű alkotóval ismerkedhetünk meg. Olyan valakivel, aki ösztönösen csaknem mindent tud már az életről és a költői mesterségről.
Pedig a kötet látszólag igénytelenül, a szokásosnak tetsző rövid versekkel indul. Formai kísérletek, a gondolati líra eszköztárát fölhasználó külvárosi életképek, tájleírások, érzések és hangulatok sorakoznak egymás mellett, itt-ott fölsejlő idegen hatásokkal, majd egyre elvontabbá válva, rétegződve és elmélyülve, belső élmények, létérzékelések, állapotrajzok következnek, furcsa, félig-meddig fiziológiai megvilágításban. Szinte észrevétlenül, távolságot tartva, fegyelmezetten fogalmazva egyre rejtettebb, összetettebb, és súlyosabb kérdésköröket érint a szerző, amelyek fontosságuk és megformáltságuk révén, előbb vagy utóbb óhatatlanul magukkal ragadják az olvasót. A lendületes hosszú versek oldottabbak, közvetlenebbek, mint a rövidek, ám az azonos típusúak is más-más nézőpontból, más-más módszerrel, stílussal és eszközökkel közelítenek a valósághoz. S amit a tragédiákkal teli, halállal fenyegető emberi létezés törékeny szépségéről elmondani képes, az mind-mind biztató és ígéretes, figyelmet érdemlő költői pályát sejtet.

Mondják, akkor ért valaki valamely nyelvet, ha már nem kell a sajátjára fordítania.
Nálam az írás a nyitottságért folyó küzdelem, nekem az a kegyelem állapota, ha írhatok.
Minden egyes költői alapállásnak - a "költőinek", a "költőietlennek", az "elragadtatottnak", a "gyötrődőnek" - megvan a maga égboltja, melyet teljesnek lát vagy zártnak gondol, pedig mindegyik csak esély a kegyelemre. A világot figyelve önmagamat, önmagamat figyelve a világot érteni meg.
Ha ez a kötet utazás effajta égboltok alatt, akkor a végére érve fölsejlik: szabadok vagyunk. Hogy miért nem: erről szólt a könyv. Vissza