A néma levente

Fülszöveg

A "Néma levente" keletkezése idején, az 1930-as években hazánkban és elsősorban Budapesten a magánszínházakat elözönlötte a múló sikert hajhászó színpadi művek sokasága (ezt azután a vidék is másolta), klasszikusokat csupán a Nemzeti Színházban játszottak, de ott is egy-egy Shakespeare, vagy Moliére mű évente nem ért meg többet 4-5 előadásnál. Ebben az időben váratlanul hatott és szinte "forradalmi jelleget öltött", hogy egy író verses darabbal jelentkezik s a magyar történelmi régmúltban kalandozik tárgyával. Ez a vállalkozás bukásnak nézett elébe; írón, rendezőn és egy-két érdekelt színészen kívül alig hihetett benne más. Az írót azonban Heltai Jenőnek, a rendezőt Hevesi Sándornak, az érdekelt művészeket pedig Bajor Gizinek és Törzs Jenőnek hívták. Ez mindjárt magyarázat volt arra is, hogy a "történelmi verses mű" miért nem a Nemzeti Színházban, hanem egy magánszínházban kerül színre. A Nemzetiből menesztett volt igazgató, Hevesi Sándor, a Magyar Színházban, új munkahelyén, még megmutatta, hogy mire képes és többek között éppen a "Néma leventé"-vel sikerült felidézni egy olyan színházi estet, mely azonnal éreztette halhatatlan költői hangulatát. Szakértők rögtön tudták, hogy nem mindennapi bemutató zajlott le. S ez Heltai életének és munkásságának is a legjavát jelentette. A költő, akinek munkássága kötetekre terjed, a chansontól, zsurnalisztikától, krokitól, tréfától kezdve, novellákon, regényeken és darabokon át eljutott legigazibb lényéhez, a derűsen filozofáló, bölcsen és fölényesen mulattató poétikus remekeléshez. Vissza