Haláltánc Berlinben

Előszó

E mozgalmas beszámolóból egy tizenéves katona élményein keresztül nyerhetünk bepillantást a Harmadik Birodalom létének utolsó hat hetébe. Helmut Altner Berlintől keletre, közvetlenül a frontvonal mögött kapott kiképzést. Miután a szovjetek megindították nagyszabású offenzívájukat az Oderától a német főváros ellen, sikerült elkerülnie a bekerítést, egységével visszavonult, és a főváros nyugati elővárosában, Spandauban rendezkedett be védelemre. Itt százada gyakorlatilag teljesen megsemmisült, a 17 éves katonák közül vele együtt mindössze ketten élték túl a harcokat. Később a Reichssportfeldért folytatott csata keretében a metróalagutakban küzdött, majd a berlini védősereg fegyverletételének reggelén részt vett a nyugati irányú kitörési kísérletben, mely azonban a katonák és civilek számára valóságos vérfürdőbe torkollott. Eközben megsebesült, és végül 1945. május 3-án Brandenburg közelében fogságba esett.

Tapasztalatainak részletes leírása alapján még most, több mint 50 évvel az események után is lépésről lépésre végigkövethető életének ez a vészterhes időszaka. Könyve, melyhez a másfél éves hadifogságot szerencsésen átvészelt naplója szolgáltatta a kiindulási alapot, 1948-ban jelent meg először Offenbachban. A mű kinyomtatásához a megjelenést engedélyező amerikai katonai kormányzat biztosított megfelelő mennyiségű papírt.

Helmut Altner visszaemlékezései tökéletesen beleillenek azokba az eseménysorozatokba, melyekről neki egyszerű katonaként fogalma sem lehetett. Éppen ezért ebben az átdolgozott kiadásban könyvét idevonatkozó jegyzetekkel, térképekkel, függelékekkel és fényképekkel bővítettem. Ezredének parancsnoksága például egy V-fegyvereket összeszerelő, föld alatti üzemben települt, ahol valójában mérges gázokat terveztek előállítani. A gyár végül a Vörös Hadsereg kezére jutott, és titkos, atomháború esetén használandó főhadiszállás lett belőle.

A fordításban némileg furcsának hathat, hogy a szerző „gyerekekről" és „bajtársakról" beszél, miközben 17 éves fiatalemberekről van szó, de mivel a II. világháború idején a német nyelvben nem volt megfelelő szó arra, amit ma „tinédzsernek" hívunk, a szerző ezeket a szavakat használta, én pedig ennek megfelelően fordítottam a szöveget. A bajtárs (Kamerad) szónak a németben amúgy is olyan különleges érzelmi töltése van [a bajtárson kívül egyben pajtást is jelent - a ford.], amit az angolban nem lehet tökéletesen visszaadni. Vissza

Fülszöveg

Helmut Altner könyve mozgalmas, ugyanakkor megrázó beszámoló a Harmadik Birodalom létének utolsó hat hetéről, amelyet a szerző tizenéves katonaként harcolt végig. Tapasztalatait és élményeit jegyzetek és fényképek segítenek beilleszteni a kor eseményeinek sodró áradatában. Ezredének parancsnoksága például egy V-fegyvereket összeszerelő föld alatti üzemben települt, ahol valójában mérges gázokat terveztek előállítani. A gyár végül a Vörös Hadsereg kezére jutott, és titkos, atomháború esetén használható főhadiszállás lett belőle.

Helmut Altner a besorozás után egyből a keleti frontra került, ahol némi alapkiképzést követően máris a harcok sűrűjében találta magát. Egysége kilátástalan küzdelmet folytatott a Berlin ellen rohamra induló Vörös Hadsereggel és a szovjetek oldalára átállt Seydlitz-csapatokkal. Miután sikerült visszavonulniuk, Berlin egyik nyugati kerületében, Spandauban rendezkedtek be védelemre. Századának tizenéves legénységéből mindössze ketten maradtak életben.

Sikertelen szökési kísérlete után az olimpiai stadionnál harcolt a városközpont felé vezető metróalagutakban, ahonnan végül bajtársaival együtt visszatért a laktanyába. Részt vett a nyugati irányú kitörési kísérletben, mely katonák és civilek számára egyaránt vérfürdőbe torkollott. Ekkor sebesült meg, így végül fogságba esett.

Helmut Altner, a szerző, évtizedeken át különféle hírújságok párizsi tudósítójaként dolgozott. Jelenleg nyugdíjasként Párizs közelében lakik.

Tony Le Tissier, aki a művet jegyzetekkel ellátta és a képeket válogatta, az 1945. évi berlini csata elismert szakértője. Vissza