A szabályozástechnika elméleti alapjai I.

Fülszöveg

A jegyzet a Mérnöki Továbbképző Intézet programjába vett automatika tárgykörű előadássorozat 1958 őszén elhangzott első részének kibővített anyagát tartalmazza.
Az anyag összeállításakor döntő szempont volt, hogy teljességre való törekvés helyett - amit az előadásokra rendelkezésre álló rövid idő amúgy sem engedett meg - inkább az önműködő szabályozások elmélete alapfogalmainak részletes tárgyalásával, továbbá a szabályozási folyamatok helyes megítéléséhez és előre számításához szükséges módszerek ismertetésével nyújtson segítséget az ipar különböző területein dolgozó, de az automatizálással kapcsolatban álló mérnökök részére.
Ennek megfelelően e helyen csak az ún. folytonos jelekkel működő lineáris és az egyszerűbb matematikai kezelhetőség érdekében linearizálható rendszerekkel foglalkozunk.
A két részre osztott jegyzet első részében az önműködő szabályozások fogalmát, működési elvét és felosztását tartalmazó bevezető fejezet után részletesen foglalkozunk a szabályozók felépítésével, a működési vázlatokkal, a felmerülő szabályozási feladatok jellegével és a szabályozókkal szemben támasztott követelményekkel. Ezt követően a szabályozások állandósult üzemállapotának vizsgálata kapcsán meghatározzuk a statikus pontosság kritériumát. Az elemek további részletes dinamikus vizsgálata (átmeneti, súly- és frekvencia függvények) egyrészt elmélyíti a szabályozások működéséről alkotott képet, másrészt lehetővé teszi, hogy megfogalmazzunk egy egyszerű kritériumot az egyszerű szabályozások stabilitására vonatkozóan. Vissza