Hells Angels Motoros Klub

Előszó

SONNY BARGER: ELŐSZÓ
Fél évszázaddal ezelőtt Kaliforniában eszünkbe sem jutott, hogy a Hells Angels Motorcycle Club (HAMC) egyszer az egész világot átfogó szervezet lehet. Mi csak egy csapat srác voltunk, akiknek úgy tetszett, hogy együtt motorozzanak, egymás társaságában szórakozzanak, és tűzön-vízen át kitartsanak egymás mellett.
A hírünk aztán terjedni kezdett, és az 1960-as évek közepére már Kalifornián kívül is voltak hasonló klubok, és ezek szövetségre akartak lépni velünk. Először az ország közepén fekvő Omahában és Nebraskában, majd a keleti parti Massachusettsben is. A távoli chapterek [a klub helyi önálló csoportjai, amelyek egyben képviseletek is; a chapterek a címer alsó részén lévő helységnevekkel különböztethetők meg] egyik előnye az, hogy a hosszú, egész országot átszelő útjainkon vannak testvéreink, akiket meglátogathatunk, hogy létrejön egy családi kapcsolatrendszer, mely a vendégszeretetét minden tagjára kiterjeszti. A legtöbb helyi chapternek van klubépülete, ahol a tagok - nemcsak a helybeli tagok egymás közt, hanem átutazó testvéreikkel is - találkoznak és buliznak, ahol kicsit kiengedhetünk, foglalkozhatunk a motorjainkkal, és otthonunktól távol is otthonra lelhetünk. Élvezzük a bajtársiasságot, és tanulunk egymástól.
A patch [az adott klubra jellemző motívumokat, lógókat megjelenítő felvarrt embléma] viselésével büszkén kimutatjuk a klubhoz tartozásunkat, és - mint itt látni fogják - néhányan közülünk tetoválva is vannak, továbbá a klubjuk nevét és halálfejet ábrázoló ékszereket is hordanak. A klub emblémáit csak köztiszteletben álló tagok hordhatják, ezért aki a tetoválás mellett dönt, nagymértékben elkötelezi magát, hiszen ha netán kizárására kerülne sor, a tetoválást el kell fednie.
Amikor más klubok jelzik nekünk, hogy Hells Angels-tagok szeretnének lenni, elmegyünk hozzájuk és megnézzük, hogy becsületes emberek-e. Megbízottakat küldünk hozzájuk, és cserébe ők is elküldik hozzánk néhány képviselőjüket. Elképzelhető, hogy meghívjuk őket egy-két hosszabb motorozásra, és a mieink közül is elküldünk hozzájuk néhány srácot, hogy együtt szórakozzanak velük. Egyszer aztán - hogy pontosan mikor, az nincs előre meghatározva - szavazunk arról, hogy lehetnek-e tagjelöltek. Végül aztán a tagságukról szavazunk. Egész chapterek esetében ugyanazt az eljárást követjük, mint az egyedi tagok felvételekor.
Ily módon jött létre az angliai Hells Angels is. Az első két angol chapternek 1969-ben kiadott alapító okiraton rajta van az aláírásom. A második világháború alatt Angliában tartózkodott a 303. bombázószázad, melyet Hell's Angelsnek is neveztek. Az ottani klub azóta is egyfolytában bővült, és az elmúlt öt év során Vissza

Fülszöveg

HELLS ANGELS MOTOROS KLUB
A Hells Angels [helz éndzsölz vagy éndzselz] Motor-cycle Club titkos világát még soha nem sikerült úgy lencsevégre kapni, mint ebben a könyvben. Az elmúlt évek folyamán Andrew Shaylor fényképész minden korábbinál alaposabb bepillantást nyert az HAMC [écs, éj, em, szí] világába, és nekiláthatott, hogy hű képet adjon erről a meglehetősen félreértett csoportról. Munkájának eredménye egy figyelemre méltó fényképgyűjtemény lett, melyben az HAMC-nek és tagjainak változatos sokfélesége egyszerre tiszteletteljes és minden értékítélettől mentes módon tárul szemünk elé. Jóllehet a ruha hátára varrt halálfej minden klubtag univerzális szimbóluma, Shaylor tényszerű, valósághű portréi világossá teszik, hogy mindegyik tag saját egyéniség. A képek nemcsak azért lettek olyan hatásosak, mert Shaylor profi módon bánik a fényképezőgéppel, hanem azért is, mert a kölcsönös bizalomnak abban a légkörében készültek, amely az évek során a fényképész és a fényképezettek között kialakult. Ugyanennek a bizalomnak köszönhetően Shaylor részt vehetett számos HAMC-rendezvényen, közelről megnézhette motorjaikat (csupa Harley Davidsont [háli vagy hárli dévidszon]) és klubházaikat, valamint bepillanthatott a Hells Angels-kultúra számos további, egyedülállóan jellemző részletébe.
Mint az amerikai Sonny Barger, a Hells Angles Motorcycle Club egyik legendás alapítója írja lebilincselő előszavában, „Andrew Shaylor fényképei jellemzőek a világ minden Hells Angels tagjára, [ ] akik talán ijesztő külsejükkel első látásra megbotránkoztatják az átlagembert, ha az utcán megpillantja őket. Amikor azonban alaposabban megismeri ezeket motorosokat, a kemény külső mögött valami mást is megláthat." Ez a könyv pontosan ebben segít: hatásosan dokumentál egy embercsoportot, mely már régóta kiváltja sokak bámulatát, és amely a kívülállók előtt mindig is zárva maradt. Pontosabban mostanáig Vissza