Mersits Piroska

Előszó

Nem minden korszakban születnek olyan életművek, amelyek azt bizonyítják, hogy az ember elfogadva alapvető léthelyzetét; a fájdalom, vagy a hiány realitását életlehetőségnek, sőt ajándéknak is tekintheti. Mersits Piroska nemzedékének szerencsés tagjai túlélték a háborút, de mire valóban felnőttek, a szabadság ígérete végképp szertefoszlott. A nélkülözést a belső száműzetés évei követték, s csak keveseknek adatott meg a továbbéléshez szükséges hit és lélekerő. Mersits festészete elválaszthatatlanul egybefonódott életével. Álomvilága olyan ösztönös határátlépés, amelynek felszabadító erejét ma is érezzük.
Mersits Piroska 1926. július 21-én született a Somogy megyei Vésén. Iskoláit a veszprémi Angol Kisasszonyoknál, majd a zsámbéki Keresztes Nővérek Tanítóképzőjében végezte. 1945 és 1949 között Bernáth Aurél növendéke volt a Képzőművészeti Főiskolán. Pályafutása oly korszakban indult, amikor egyéni hangvételű, szürreális vonásokat sem nélkülöző, meditatív kompozíciói nem tartoztak az elismert művészet kategóriájába. Főiskolai tanulmányainak befejezése után, mint oly sokan, ő sem művészetéből élt, hanem több mint két évtizeden át rajztanárként dolgozott. Sugárzó egyénisége nagyszerű tanárrá formálta, inspiráló módon, benső átéléssel tanított. 1950-ben alapító tagja volt a vörösberényi művésztelepnek, majd a 70-es évek közepétől Kecskemét, Nagymaros, Szigliget, Zsennye alkotóházaiban festett. Képeit szélesebb közönség előtt 1971 őszén a budapesti Fényes Adolf Teremben, majd 1976-ban a Ferencvárosi Pincetárlaton mutathatta be. Vissza