Helikon 1991/1-2.

Előszó

Kötetünk témája az 1815 és 1848 közötti évek hazai kultúrája, némi európai kitekintéssel. Azt a harminchárom esztendőt szeretnénk közel hozni olvasóinkhoz, amely időszakot sokan és sokféleképpen nevezték, attól függően, hogy a névadók a történeti, az irodalmi vagy a művészeti szempontot érvényesítették, illetve, hogy a kor mely tendenciáját tekintették meghatározónak. A Szent Szövetség és Metternich politikája nyomta rá bélyegét a korra, melyben az alattvaló a Hatalom ellenőrzése alatt élt. Ebben a közegben alakította ki életformáját, magatartását, kultúráját, művészetét és alakult ki életérzése. Biedermeier: az a művészet és életstílus, mely a polgár feltörekvésének légkörében fejlődött ki, e folyamat jellegzetes jegyeit tükrözve. A fogalom először a képzőművészetben és az iparművészetben bukkant fel, művészettörténészek közvetítésével. Nem jelentkezett ilyen magától értetődően az irodalomtörténetben, ahol is értelmezését sokat vitatták.
Bár a biedermeier hazai jelenségeit kívántuk bemutatni, szükségesnek éreztük a határainkon túli kitekintést is. Arra törekedtünk, hogy tanulmányaink anyagának és nézőpontjának sokoldalúságával hívjuk fel a figyelmet azokra a jelenségekre, amelyeknek vizsgálata nálunk az utóbbi félévszázadban háttérbe szorult.
A biedermeier sokrétű fogalmának megítélésében és értelmezésében szerzőink felfogása is szükségszerűen eltérő nézeteket tükröz. Vissza