Heléna

Előszó

Részlet:

"Egy magas hársfa árnyékában, a Moszkva partján, nem messze Kunzovotól, két fiatal ember heverészett a fűben az 1853-ik év legforróbb nyári napjainak egyikén. Az egyik, ki úgy huszonhárom éves lehetett, szálas növésű volt, arcszine sötét, orra hegyes, kissé ferde, nyílt homlokkal, széles ajkain tartózkodó mosolylyal. Hanyatt feküdt a földön, s szemeivel könnyedén hunyorgatva elnézett a messzeségbe. A másik végighasalt a füvön, szőkefürtös fejét két kezére támasztva s tekintetét szintén a távolba szegezte. Három évvel idősebb volt társánál, de sokkal fiatalabbnak látszott: bajusza alig serkedezett, s állát finom pihe födte. Valami gyermekdeden kedves, valami behízelgő kecses rejlett friss, kerekded arcának gömbölyű vonásaiban, kellemes barna szemében, szép, telt ajakában, s kis fehér kezeiben. Egész lénye áldott, vidám egészséget lehelt, gondtalanságot, önbizalmat, pajzánságot, s az ifjúság varázsát. Szerte járatta tekintetét, mosolygott, és hátra vetette fejét, a hogy a fiúk teszik, ha tudják, hogy szivesen nézi őket az ember. Porköpönyeg-féle bőr fehér fölsőkabát volt rajta; egy kék kendő volt karcsú nyaka köré vetve, s mellette a fűben kopott szalmakalap hevert.
Társa hozzá hasonlítva öreg embernek látszott s szögletes alakjának láttára senki se hitte volna, hogy ő is örül, ő is jól érzi magát. Valami olyan esetlen volt abban az állásban, melylyel fölfelé szélesbedő, lent kihegyesedő feje hosszú nyakán ült. Ez az esetlenség mutatkozott karjainak a hordozásában is, továbbá kurta fekete kabátba szorított derekán, és hosszú lábszárain, a melyeket térdben fölhúzva tartott, mint a sáska hátsó lábait. Mindemellett félreismerhetetlenűl a jobb körökhöz tartozott; egész lényén rajta volt a "jóravalóság" kinyomata s nem szép, sőt kissé komikus arca gondolkodást és sok szivélyességet árult el. Berszenyev Petrovics Andrei volt a neve; társát a szőke fiatal embert Subin Jakovlevics Pávelnek hívták" Vissza