Előszó
Az élet fenntartásának, az egyed fiziológiai adottságaihoz mért kiteljesedésének alapvető feltétele az évezredek óta szüntelenül tartó alkalmazkodás.
Az ember biológiai létének, funkcionális kiegyensúlyozottságának zavara többnyire heves reakciókat indít el a homeosztázis megtartása érdekében, és ezeket szorongás, alkalmazkodási nehézség kísérheti.
A pszichikus megterhelés, trauma következménye nem lokális, károsító hatásával igen gyakran találkozhatunk pszichoszomatikus betegségek képében. Az emberi alkalmazkodás mindenkori közege a szociális feltételrendszer, amit a család és a társadalom - a szűkebb és tágabb környezet - teremt. Az egyént a mikro- és makrokörnyezet hatásai közvetlenül érintik, és befolyásolják biológiai és pszichikus alkalmazkodását. Az egyén-környezet kölcsönhatása magában hordozza a diszfunkciók kialakulásának lehetőségét.
A pszichoszomatikus, vagy szomatopszichés zavarok betegségek okozói lehetnek, amelyek a teljesítőképesség és a szociális hatékonyság csökkenéséhez, végső soron az emberi kompetencia zavarához vezethetnek. A korlátozottság, csökkentértékűség tudata, a tehetetlenség, esetleg a stigmatizáltság érzése arra kényszerítheti az embert, hogy addigi státuszát, kapcsolatait, megszokott életvitelét feladja.
A segítő foglalkozású személyek működési területüknek megfelelően a zavarok leküzdéséhez, az életvitel újraszerveződéséhez nyújtanak segítséget az együttműködésük és a szakmai tudásuk felajánlásával. Az ápolás a segítő foglalkozások egy speciális formája, ezért a területnek megfelelően pontosítani kell fogalomhasználatát is.
Az ápolásban ugyanis nem csak beteg emberekkel, hanem a számukra jelentős, úgynevezett szignifikáns személyekkel, például a hozzátartozókkal is együtt dolgozunk a gyógyítás érdekében, de további más egészséges emberekkel és közösségekkel is, akik az egészségük megőrzéséhez, valamint annak fejlesztéséhez kérik a szakértelmünket. Az említett kapcsolatok körére javasolt a kliens megnevezést alkalmazni, a beteg és a kliens megnevezéseket nem célszerű szinonimaként használni.
A holisztikus szemléleten nyugvó ápolástudomány és az ápolói foglalkozás feltételeit rögzítő törvényi előírások messzemenően támogatják a betegek/kliensek elvárásainak teljesülését. Az ápolóknak szakmai felkészülésük során, a képzésben kell elsajátítaniuk mindazokat az ismereteket, amelyek segítségével megfelelhetnek a velük szemben támasztott szakmai és szociális-interperszonális követelményeknek.160 Az ápoláslélektan ehhez kívánja hozzásegíteni mindazokat, akik az ápolást választják hivatásul.
Vissza