Méhészet dióhéjban

Előszó

Mikor a Kir. Magyar Természettudományi Társulat megtisztelő megbizásából az általa kiadott »Az otthon és gazdasága«, Budapest, 1933. cimű diszmunka részére a »Méhészet mint mellékfoglalkozás« c. fejezetet megirtam, azoknak a tisztviselőknek, iparosoknak, munkásoknak érdekeit tartottam elsősorban szemem előtt, akik napi munkájuk végzése után a városból kimennek, hogy szabad óráikat a városon kivül, a természet ölén, családi kertes otthonukban töltsék el. Ezeket a szabad órákat, a vasárnapokat, az ünnepnapokat a legtöbb kis egzisztencia nem kivánja tétlenül eltölteni, kellemes és hasznos mellékfoglalkozást keres, amely üres idejét kitöltse s másfelől a szűkös kenyeret megédesitse.
Ilyen foglalkozásként önként kinálkozik a méhészet, mint szivet-lelket üditő s egyben hasznos mellékfoglalkozás. Az említett mű keretében a rendelkezésemre állott hely szűk volta miatt csupán izelitőt adhattam a méhészet elméleti és gyakorlati vonatkozásaiból, inkább csak kedvet óhajtottam kelteni eziránt a hasznos és kellemes mellékfoglalkozás iránt. Most, amikor a »Méh«,a magyar méhészek értékesitő szövetkezete igazgatójának, Zseltvay Elemérnek megértő áldozatkészségéből a fenntemlitett diszmű emlitett fejezetét a Kir. Magy. Term. tud. társulat engedélyével közkézen forgó munkám »A sikeres méhészkedés« alapján »Méhészet dióhéjban« cimen jelentékenyen megbővitve és átdolgozva közrebocsátom, szükségesnek tartom megjegyezni, hogy ismét nem szoros értelemben vett méhészeti vezérfonalat akartam írni, amelyből a kezdő a méhészkedést megtanulhatja - hiszen ilyen munkákkal bőven rendelkezünk - hanem egyfelől szélesebb rétegeknek akartam kedvet adni ehhez a szép és hasznos foglalkozáshoz s másfelől a haladott méhészeket is az utolsó 10 év haladása alapján a méhészeti ismeretek ujabb vívmányaival kívántam röviden megismertetni. Vissza