Békés vármegye archontológiája (1699) 1715-1950

Előszó

A magyar archontológia múltja, különös tekintettel a vármegyékre

Az archontológia múltunk alapos megismerésének egyik nagyon fontos eszköze. Sajátos módszerei révén egy „emberközelibb" történelemszemlélet kialakítására nyújt lehetőséget. Az archontológia tárgyának definiálására több kiemelkedő levéltáros és történész is kísérletet tett: Ember Győző olyan levéltári forrástudományt látott benne., amely a jelentősebb kormányzati tisztségviselők személyének megállapításával foglalkozik, és eredményeit archontológiai névsorokban rögzíti. Székely Vera szerint az archontológia „az országos kormányzati szervek., a helyi közigazgatás, a pénzügyigazgatás, az egyházak tisztségviselőivel, az archonokkal (elsősorban hivatali pályafutásuk történetével) foglalkozó olyan történeti forrástudomány, amelynek célkitűzései önállóan, de alkalmasint más tudományágak keretein belül is megvalósíthatók". Havassy Péter úgy látja., hogy „az archontológia valamilyen világi vagy egyházi intézmény élén álló, vagy személyzetéhez tartozó tisztségviselők kilétének és működési idejének megállapításával foglalkozó történeti segédtudomány". A magyar archontológia jeles művelője, Fallenbüchl Zoltán meghatározása értelmében „a történettudománynak az az ága, mely a tisztség- és hivatalviselőkkel foglalkozik". A történeti segédtudományok közé, a kormányzat- és igazgatástörténet mellé sorolta, amit később helyesbített, arra figyelmeztetve, hogy önálló történelmi diszciplínaként is megállja a helyét, ezért utóbb pontosabbnak vélte „történeti társtudomány"- ként való megjelölését.6 Engel Pál határozottan elutasította azt a szemléletet, amely a történeti segédtudományok között tárgyalja az archontológiát, hiszen ezekkel ellentétben nincs sajátos tárgya (ez éppen a történetkutatói munka kapcsán jön létre), ahogy rá jellemző terminológiával és módszertannal sem bír. Vissza