Fülszöveg
Sokáig kerültem a Vargakertet. Amikor hazamentem, mindig sok dolgom volt, család, barátok. S valamikor nemrég, már bőven a kétezres években egyszer csak arra kanyarodott az autóm. Megalltam a Vargakert utca és a Szoboszlói út sarkán, és néztem a mi régi házunkat. Már alig ismerek rá. L-alakja megmaradt, szépen tatarozva, nemes anyaggal vakolva ott állt, kertestől, mindenestől. A többi ház sem volt már a régi. Szebb lett minden. Hála Istennek. S én egyszer csak elkezdtem zokogni, alig bírtam megkapaszkodni egy öreg fa tövében, és rázott a sírás. Majd be-
El^ menekültem az autómba, s a volánra borulva bőg-A ^ tem tovább. Nem tudom, mit sirattam. Máig sem ^ I tudom. Az iijúságomat? Aligha. Sosem érdekelt a korom. Mindazokat, akik már nincsenek? Nincs nagyanyám, anyám, apám, sógorom, de hisz min-KONDOR denkinek meg kell halni! És a haláltól meg végképp
K AT A LIN nem félek. Akkor miért szorul el a szívem most is,
amikor ezeket a sorokat írom? Nem tudom. Talán a „kishaza"...
Tovább
Fülszöveg
Sokáig kerültem a Vargakertet. Amikor hazamentem, mindig sok dolgom volt, család, barátok. S valamikor nemrég, már bőven a kétezres években egyszer csak arra kanyarodott az autóm. Megalltam a Vargakert utca és a Szoboszlói út sarkán, és néztem a mi régi házunkat. Már alig ismerek rá. L-alakja megmaradt, szépen tatarozva, nemes anyaggal vakolva ott állt, kertestől, mindenestől. A többi ház sem volt már a régi. Szebb lett minden. Hála Istennek. S én egyszer csak elkezdtem zokogni, alig bírtam megkapaszkodni egy öreg fa tövében, és rázott a sírás. Majd be-
El^ menekültem az autómba, s a volánra borulva bőg-A ^ tem tovább. Nem tudom, mit sirattam. Máig sem ^ I tudom. Az iijúságomat? Aligha. Sosem érdekelt a korom. Mindazokat, akik már nincsenek? Nincs nagyanyám, anyám, apám, sógorom, de hisz min-KONDOR denkinek meg kell halni! És a haláltól meg végképp
K AT A LIN nem félek. Akkor miért szorul el a szívem most is,
amikor ezeket a sorokat írom? Nem tudom. Talán a „kishaza" tudatjavelem, hogy ő milyen fontos volt nekem, s hogy itt az ideje búcsút venni tőle. Mert elfelejteni úgysem lehet. Van az a gyönyörű sorozat a televízióban, a Hazajáró. Aki még nem tette, annak azt mondom, megérett az idő, hogy miként a műsor alkotói, ő is járni kezdje a hazát. Kisházát és nagyhazát, a csonka hazát, és a határokon túli hazát. És akkor valóban hazatalál.
Vissza