Hej, asszonyok, asszonyok

Fülszöveg

Merész röptű ifjúságának, férfikora teljének legjava írásait foglalja magábe e reprezentatív válogatás.
Tatay Sándor szociográfiai hitelességű és mégis líraian közvetlen elbeszélő.
Novelláinak színhelye a szülőföld, a bakonyi táj, a számtalan albérletben töltött diákévek hat egymástól távol eső városa, a kétszeresen napos - mert egy süt az égről, egy a víz tükréről - Badacsony, az utazókkal és gyerkekkel versenyt szaporodó, egyre impozánsabb Angyalföld. És novellái őrzik világjárásának emlékeit is a hosszú európai csavargástól kubai útjáig.
A változó tájakkal együtt alakul, formálódik a novellák szereplőinek sokasága: különös, furcsa családok még furcsább csodabogarai, megtollasodott, okos, de könyörtelenül, kegyetlenül célra törő falusi gazdák, vagyonukból kiforgatott szegények, az okosoktól szenvedő lelki szegények, pántlikás, magukat mutogató "hazaffy"-ak, a gazdasági konjunktúrák lovagjai és elbukottjai, az alkohol páráiban élő félemberek, magukat vesztett Nansen-útlevelesek, a korunkbeli "polgárosodás" hol ellen-, hol rokonszenves hősei, szentséges, öreg, csizmás, bakancsos, őszi napok árnyában élő vén csontok, az első, bátortalan, tiszta szerelmtől világító arcú fiatalok.
És a nők. Asszonyok lenvászonban és bikiniben, kék vincellérkötényben és gálaruhában, farmernadrágban és szaloncukorpapírban, fesztelenül, fölényesen és magányosan, szomorúan és nevetve, de úgy nevetve, hogy megszeretjük nevetésüket. Vissza