Levelek

Fülszöveg

- Ah, nem is tudod, hogyan fest a legbensőm De azért érdekel, ugye? - Ó, biztosan! És ha lehetne, szívesen közölnék is Veled mindent. De ez nem lehetséges, még akkor sem, ha nem lenne egyéb akadály, mint az, hogy a közléshez nincsen eszközünk. Az egyetlen birtokunk, a nyelv sem alkalmas rá, a lelket nem tudja lefesteni, csupán szétszaggatott töredékeket tud nekünk nyújtani. Így azután ha valaki előtt fel kell tárnom legbensőmet, mindig az iszonyathoz hasonló érzés fog el; nem azért, mert a bensőm fél a csupaszságtól, hanem mert az illetőnek nem tudok mindent megmutatni, nem tudom, és ezért tartanom kell tőle, hogy a töredékekből tévesen ítél meg. Mindazonáltal: a Te esetedben megkockáztatom e veszélyt, és amennyire csak tudom, töredékes gondolatokban közlöm Veled mindazt, ami az érdeklődésre számíthat. (Levél Ulrike von Kleistnek 1801. február 5-én)
Leveleid megrepesztették a szívemet, legdrágább Marie-m, és, ha hatalmamban állna, bár elszántam magam a halálra, lemondanék róla a kedvéért, erről biztosítalak. De esküszöm, hogy élnem tovább lehetetlen: a lelkemet annyi seb borítja, hogy szinte elég, ha kidugom az orromat az ablakon, még a rásütő fény is fájdalmat okoz. Lesznek, akik ezt betegségnek, túlfűtöttségnek nevezik majd: de nem Te, aki a világot a sajátodétól eltérő nézőpontból is képes vagy szemlélni. Mivel gondolataim és irományaim már legkorábbi ifjúságomtól kezdve szüntelenül a szépség és erkölcs körül forogtak, olyan érzékennyé lettem, hogy nekem a legkisebb támadás is, amelynek a dolgok természete folytán ki van téve e világon minden emberi érzés, kétszeresen, háromszorosan is fáj. (Levél Marie von Kleisthez, 1811. november 10-én)
Vissza