kiadvánnyal nyújtjuk Magyarország legnagyobb antikvár könyv-kínálatát
Kiadó: | Verlag Philipp Reclam jun. |
---|---|
Kiadás helye: | Leipzig |
Kiadás éve: | |
Kötés típusa: | Ragasztott papírkötés |
Oldalszám: | 304 oldal |
Sorozatcím: | Reclams Universal-Bibliothek |
Kötetszám: | 52 |
Nyelv: | Német |
Méret: | 17 cm x 10 cm |
ISBN: | |
Ifjúkori szenvedések | |
Álomképek | |
Szilaj szerelmi tűzről álmodám | |
Egy álom, szörnyű módfelett | |
Álmomban éjjel láttam önmagam | |
Álmomba' feltünt egy piciny ficsúrka | |
Szilaj vérem mért háborog? | |
Egy édes áloméjjelen | |
Tiéd im a váltság | |
Szép aszonyomtól eljövet | |
Az álomisten tündérvárba vitt | |
Sötét borult szemere | |
Feledve bút s gyötrelmeket | |
Sok sápadt régi halottat | |
Németország (Egy álom) | |
Dalok | |
Százszorszép te, szűzi lény | |
Egymagamban elkesergek | |
Karján a babája, jár annyi legény | |
Ha vélem van a kedvesem | |
Reggel kérdem: Várhatom ma | |
A vágytól nyugtom' nem lelem | |
A fák alatt egymagam jártam | |
Szívemre, te drága, tedd kis kacsód' | |
A dalom, azt szeretném | |
Atyám kertjének rejtekén | |
Szép bölcsője bánatomnak | |
Várj, követlek, zord hajósom | |
Bércek, várak képe látszik | |
Előbb szinte elcsüggedtem | |
Fent, a csillagfény honába' | |
Rózsával, ciprussal dísziteném | |
Ifju szivek ha törnek | |
Mindig más és más alakban | |
Füvek és fák zöld pompában | |
Gondoltam rá egész napon | |
Oly jó, ha az erdőt járhatom | |
Idején lesz békét kötnünk | |
Elfog megint a régi hevem | |
Éjjel-nappal verset írtam | |
Kutyácskám, hogy szeretlek | |
Hisz' a tanács nem volna rossz | |
Szerelmi láznak, gyűlöletharcnak | |
Esküvő előtt I-IV. | |
Románcok | |
Avatás | |
A bánatos | |
Visszhang | |
A fivérek | |
Szegény Péter I-III. | |
Siralomházban | |
A gránátosok | |
Hiradás | |
Fészekrakás | |
Don Ramiro | |
Belzazár | |
Dalnokverseny | |
A mór szerenádja | |
Az ablaknál | |
A beteg lovag | |
Vízi út | |
A szánom-bánom nóta | |
Egy művésznőhöz | |
Tanulság | |
Dal az aranyokról | |
Beszélgetés a paderborni síkon | |
Álom és élet | |
Üdvözlet | |
Valóban | |
Emlékezés | |
Berlin | |
Szonettek | |
Szonettfüzér A. W. von Schlegelhez 1-3 | |
S.(artorius) György udvari tanácsoshoz | |
J. B. R.(ousseau)hoz | |
J. B. Rousseauhoz (Emlékkönyvébe) | |
Von Z. Ferenchez | |
Anyámhoz 1-2 | |
Str. H.-hoz | |
Egy éj a sárkányszigeten | |
St.(einmann) Frigyeshez | |
Fresco-szonettek S.(ethe) Krisztiánhoz 1-11 | |
Hozzá | |
Lirai intermezzo | |
Prológ | |
Bűbájos május idején | |
A könnyem záporából | |
Rózsába, liljomba, galambba s a nap | |
Szemedbe hogyha nézhetek | |
Az arcodat, a bájosat | |
Szorítsd képemhez képedet | |
Ma a lelkem hadd merűljön | |
Csillognak mozdulatlan | |
Drágám, dalomnak szárnyán | |
Lótuszvirág szorongva | |
A büszke szép Rajnának | |
Hogy nem szeretsz, hajh, nem szeretsz | |
Szereve zárj a karodba | |
Ne esküdözz, csókolj te csak | |
Édes szivem szempárjáról | |
Botor világ, ó vak világ | |
Mondjad, édes, mondd ma nékem | |
Kedvesemnél nem lehet szebb | |
Én nem panaszkodom s bár nem bírom | |
Te vergődöl s én nem panaszkodom | |
Hogy szól a flóta, a brácsa | |
Hát elfeleded, bár nem rég volt | |
S a kicsiny virágok ha tudnák | |
Miért halovány a rózsa mind | |
Beszéltek ezek szüntelen | |
Virágzott a hárs, csalogány dala szólt | |
Vonzódunk mindig egymáshoz nagyon | |
Én nem hiszek az égben | |
Végsőig hivem maradtál | |
Oly fösvény volt a föld sokáig | |
Amikor soká, de sokáig késtem | |
A szemeknek kék ibolyája | |
Olyan szép a világ s úgy kéklik az ég | |
Én kedvesem, a sír ölén | |
Fenyőfa áll magában | |
Csillagok, ti fénylők, szépek | |
Ah ár lehetnék zsámolya | |
Amióta távozott | |
Nagy kíjából szivemnek | |
Emléke még itt reszket | |
A filiszterek vasárnap | |
Sok kép, ami rég feledve | |
Egy lányt szeret az ifjú | |
Szerelem s barátság üdvét | |
Hallván a dalt, mit hajdan | |
Fölnéz a virág mindnyája | |
Álmodtam királyleánnyal én | |
Egymással, imádott szépem | |
Régmult mesék korából | |
Szerettelek, ah, de szeretlek még | |
Nyárreggeli napsugárban | |
Szerelmem telve fénnyel | |
Szörnyen terhemre voltak | |
A nyár forrú tüzével | |
Egymástul ha válnak ketten | |
Asztal körül ülve teáztak | |
Méreg van a dalaimban | |
Álmodtam a régi álmomat | |
A hegy tetején megállva | |
Kocsim nagy lassan gördül | |
Álmomban egyre sírtam | |
Éjjelente tevéled álmodom | |
Hogy zúgnak az őszi éjben | |
Ősz szele rázza a fákat | |
A ragyogó magasból | |
Az éjfél néme volt s hideg | |
Öngyilkost ott temetnek | |
Bús az letem, úgy sötétlik | |
Temetni sok gonosz dalt | |
Hazatérés | |
Bús életembe egykor édes | |
Én nem tudom, hogy mit jelentsen | |
Oly bánattelt a szívem | |
Erdőn zokogok bolyongva | |
Zord és esős az éjjel | |
Utazáskor a kedvesemnek | |
Ültünk a halászviskónál | |
Te szép halászleányka | |
Feljött a hold az égen | |
Felhőkön pihen a hold | |
Szürke felhőtakarók közt | |
Nadrágot ölt a szélvihar | |
A vihar tánchoz húzza | |
Est száll a láthatárra | |
Az útam' reggelenként | |
Kigyúlt a messzi tengeren | |
Ott fönn a hegyen egy finom | |
Szerelmem liljomszála | |
A távol láthatráron | |
Te város, titkok-födte | |
Itt járom utam megint tehát | |
A csarnokokba léptem | |
Az utcasoron az éj nyugalma | |
Bár jó tudod, hogy élek | |
Álomba' pihen a lányka | |
Borúsan elmerengtem | |
Szánalmas Atlasz én | |
Jönnek s eltünnek az évek | |
Álmodtan: a hold busan sütött | |
Ez árva köny mit akarhat? | |
Kitekint a sápadt félhold | |
Zimankós egy idő ez | |
Mind azt hiszik, hogy éget | |
Fehér liljomujjacskáid' | |
"Szót se ejtett soha széped" | |
A szerelmüket ők egymásnak | |
S mikor keseregtem előttetek | |
A sátánt hívtam s megjöve | |
Ember, ördögöt ne gúnyolj | |
Jött három király napkelte felől | |
Bohó gyermekkorunkban | |
A szívem csüggedt s én sováran | |
Mint a hold jő, fényét ontva | |
Álmomban láttam a kedvest | |
"Meddig zeng a régi nóta " | |
Meg ne únjátok, barátim | |
Most itt az idő, hogy józanon | |
Wiswamitra király ur | |
Szív, o, szívem, csak ne csüggedj | |
Mint kis virág virítasz | |
Gyermekem, romlásod volna | |
Párnáimon hogyha fekszem | |
Tiszta, mély szemű leánykám | |
Kint a hó tömegbe hullhat | |
Más a Szűzanyát imádja | |
E sápadt arc nem volt tehát | |
"Szerelmes vagy, jó barát" | |
Időzni vágytam véled | |
Zafírok édes szemeid | |
Sok szerelmi szót hazudva | |
A világ, az élet szedett-vetett | |
A fejemet sokáig törtem | |
Őnáluk az este mulatnak | |
Szeretném, ha mind a keservem | |
Gyémántod és gyöngysorod van már | |
Ki először szeret, bár | |
Lelked langyos életébe | |
Engedje, kegyes hölgy, énnekem | |
Bölcs, okató tanácsot adtak | |
Ez a kedves ifjú ember | |
Azt álmodom: isten vagyok | |
Juliusban volt, amikor elváltunk | |
Szép ajkaktól elűzve | |
A póstakocsin kettesben | |
Isten tudja: az a szélcsap | |
Sötét álmokként állnak | |
Csókodtól, lám, ajkam mi' sebes | |
Ha egyszer hitvesem leszel | |
Amint kebelére szorítva karolt | |
Csókok közt is mily hazugságok | |
Gyönyörű vállad havára | |
Trombitálnak a kék huszárok | |
Egykor ifju életemben | |
Ellenségem vagy valóban? | |
Ah, a két szem, az a régi | |
Isteni volt, ha erőt | |
Csúffá ne tégy, szép kis babám | |
Pajtás, ha a Lindent járod | |
Ritkán értettek engem | |
Jajongtak a heréltek | |
Salamanca várbástyáin | |
Don Henriquez a szomszédom | |
Egymást meglátva, szemed meg a hangod | |
Im kel a nap már a hegyeken fönn | |
Halle város terén | |
Szép az asszony, jó gazdasszony | |
Nyári este alkonyárnnyal | |
Itt az éj, utam kietlen | |
A halál, az a hűvös éj | |
Szép kedvesem, mondd, hová lett | |
Imádottam leányához | |
Istenek alkonya | |
Ratcliff | |
Donna Klára | |
Edomhoz | |
A "Bacharachi rabbi" egy példányával | |
Almazor 1-3 | |
A kevlári búcsú 1-3 | |
A harzi útból | |
Prológ | |
Hardenberg | |
Hegyi idill 1-3 | |
A pásztorfiú | |
A Brockenen | |
Ilze | |
Északi tenger | |
Első ciklus | |
Koronázás | |
Esti alkony | |
Naplemente | |
Éjjel a padon | |
Poseidon | |
Vallomás | |
Éjjel a kajütben | |
Tenger csöndje | |
Tengeri kisértet | |
Megtisztulás | |
Béke | |
Második ciklus | |
Tengeri üdvözlet | |
Vihar | |
A hajótörött | |
Naplemente | |
Az Okeanitád éáneke | |
Görögotthon istenei | |
Kérdések | |
A főnix | |
Tengeri betegség | |
Kikötőben | |
Epilóg |
A borító kopott, töredezett, elszíneződött, védőfóliája felvált. A lapélek és néhány lap nedvességtől foltos.