Heine, Uhland, Lenau költeményeiből

Előszó

Heine Henrik született 1797. deczember 13-án Düsseldorfban, mely 1808-ban teljesen jutott franczia befolyás alá. A győztes és a tekintélyt nem tűrő, merész nép fiaival érintkezve, korán szokott ahhoz, hogy a hagyományos tekintélyt semmibe se vegye; Napoleont is csodálta, mint a ki porba döntötte a megcsontosodott százados tekintélyt.
De nem csak politikai elveire folyt be a franczia szellem, hanem lelkére is: „esprit" lett a vele született élez és oly satirikust teremtett Heineből, minőt nem látott a világ Aristophanes, Rabelais, Cervantes és Swift óta.
Szülei kereskedőnek szánták és a kereskedelmi iskolába küldték. Azután egy ideig majnai Frankfurtban, majd pedig Hamburgban dolgozott nagybátyja üzletében.
Verseit egymásután hozták a hamburgi lapok, mire a jóságos nagybátya, látva, hogy az ifjú Heine kereskedőnek nem való, az egyetemre küldte őt.
Heine jogot hallgatott a bonni, berlini és göttingeni egyetemeken, de szorgalmasan eljárt az irodalom- és művelődéstörténelmi előadásokra is.
A legnagyobb hatással volt reá Bonnban Schlegel Ágost Vilmos, a német romantikus iskola feje, Berlinben pedig Hegel a philosophia, Bopp a sanskrittudományok, Wolf Frigyes Ágost a classica-philologia tanára.
1825. elnyerte Göttingenben a doctor iuris czímet.
Heine ekkor már híres költő volt; Berlinben, megismerkedvén az irodalmi körökkel, kiadóra is talált - és megjelent a „Junge Leiden" (1816-1821.) czímű gyűjteménye; tiszteletdíj fejében negyven ingyenpéldányt kapott. Vissza