1.067.309
kiadvánnyal nyújtjuk Magyarország legnagyobb antikvár könyv-kínálatát
Dalok Könyve (rossz állapotú)
Budapest
| Kiadó: | Athenaeum Irod. és Nyomdai R. Társulat |
|---|---|
| Kiadás helye: | Budapest |
| Kiadás éve: | |
| Kötés típusa: | Aranyozott vászon Gottermayer kötés |
| Oldalszám: | 189 oldal |
| Sorozatcím: | |
| Kötetszám: | |
| Nyelv: | Magyar |
| Méret: | 25 cm x 18 cm |
| ISBN: | |
| Megjegyzés: | Kiadói, festett, dúsan aranyozott egészvászon Gottermayer kötésben, körben aranymetszéssel. A könyv gazdagon díszített fekete-fehér egészoldalas illetve szövegközti illusztrációkkal. Athenaeum irodalmi és nyomdai r. társulat könyvnyomdája nyomása. |
Értesítőt kérek a kiadóról
A beállítást mentettük,
naponta értesítjük a beérkező friss
kiadványokról
naponta értesítjük a beérkező friss
kiadványokról
A beállítást mentettük,
naponta értesítjük a beérkező friss
kiadványokról
naponta értesítjük a beérkező friss
kiadványokról
Előszó
Heine.(1799-1856.)
Dél pompázó romantikája nyilatkozott meg abban a költészetben, mely Németországban 1825 körül ünnepelte legszebb napjait. A bámulók csapatja tolongott körülte, az irodalom... Tovább
Előszó
Heine.(1799-1856.)
Dél pompázó romantikája nyilatkozott meg abban a költészetben, mely Németországban 1825 körül ünnepelte legszebb napjait. A bámulók csapatja tolongott körülte, az irodalom és kritika versenyterén minden lovag saját színeivel paripázott; a királyok tetszés-mosolylyal üdvözöltek, mert a romantika tömjénfüsttel áldozott s még a diplomaták is kegyeikbe fogadták, mert a népekkel elfeledteté a szabadság gondolatát.
Ekkor fényes képzelemmel, ragyogó szellemmel egy költő lépett fel s a romantika buzgó lovagjának hirdette magát. De fájdalom, csakhamar rájött, hogy egy összeesett, agg szűz érdekében emelt lándzsát, ahelyett, hogy a virágzó szépség bájaiért küzdött volna. Ez az ifjú: Heine Henrik volt. Vissza
Tartalom
| Heine | |
| Előszó | 1 |
| Ifjukori szenvedések (1817-1821) | 3 |
| Intermezzo (1822-1823) | 61 |
| Hazatérés (1823-1824) | 93 |
| A Harz-hegységben (1824) | 153 |
| Az Északi tenger (1825-1826) | 165 |
| Betűsoros mutató | |
| A beteg lovag | |
| A Brocken tetején | |
| A csillagok sok ezred óta | |
| Adtak sok bölcs és jó tanácsot | |
| A fákat őszi szél czibálja | |
| A föld oly szép, az ég oly tiszta, kék | |
| A hajótörött | |
| A halál: hideg éjszaka | |
| A hársfa virágzott, a fülemile zengett | |
| Ah, e szemek | |
| A hír | |
| Ajkad tedd az ajkamra | |
| Akasztófa-virág | |
| A két gránátos | |
| A kevlári bucsu | |
| A ki boldogtalanul | |
| A lányka szunnyad | |
| A liljom hófehér kelyhébe | |
| Alkony | |
| Almanzor | |
| A lótusz összevonja szirmát | |
| Amennyi lány, az engem | |
| A messze láthatáron | |
| A napkeleti három szent király | |
| Anyámnak | |
| A pásztorfiu | |
| A phönix | |
| A postakocsin ketten, vigan | |
| A régi álmot álmodám | |
| A régi bősz álmoknak | |
| A régi regékből | |
| A rózsák miért oly sápadtak | |
| A szánom-bánom nóta | |
| A szomszédom don Henriquez | |
| A tenger messze, messze fénylett | |
| A világ vak és ostoba | |
| A visszhang | |
| Az álomisten | |
| Az erdőn sírva bolyongok | |
| Az Ilze | |
| Az Okeanidák éneke | |
| Az, nyomorult vagy és én nem vádollak | |
| Álmomban: búsan reszketett a hold | |
| Álmomban hosszan, némán | |
| Álmomban, csöndes éjjelen | |
| Álmomban isten voltam én | |
| Álmomban látlak minden éjjel | |
| Álmomban nem rég láttalak | |
| Álmomban nem rég, mankón bandukolva | |
| Álmomban sírtam | |
| Álmomban ujra láttam kedvesem | |
| Álomként áll előttem | |
| Bárhol járjak, mély sötétség | |
| Bizony rút egy idő van! | |
| Belépek ama csarnokba | |
| Belsazár | |
| Csak csókolj s hagyd az esküket | |
| Csak még egyszer csókolhatnám | |
| Csakugyan úgy meggyülöltél | |
| Csodaszép május napján | |
| Csöndes az éj, nyugodt az utcza | |
| Dal az aranyakról | |
| Dalaim megmérgezvék | |
| Dalaim zengő szárnyaán | |
| Dalverseny | |
| Donna Clara | |
| Don Ramiro | |
| Egy csillag hull a mélyben | |
| Egy énekesnőhöz | |
| Egy ifju szeret egy leányt | |
| Egy királylányról álmodám | |
| Egykor, fiatal koromban | |
| Együtt ültünk kis csónakunkban | |
| Engem ritkán értettetek | |
| Epilog | |
| Esős, viharos éjjel | |
| Ez a vihar zenéje | |
| Ezekről a kedves szemekről | |
| Ezt a kedves ifju embert | |
| Égomlás | |
| Égő, forró szerelmedről | |
| Éj a hálószobában | |
| Éj a tengerparton | |
| Éj leng az idegen vidékre | |
| Életem oh, bármi bús volt | |
| Én boldogtalan Atlasz | |
| Északnak rideg ormán | |
| Évek jönnek, tovatünnek | |
| Fejem sok gonddal, gondolattal | |
| Fekete frakk, selyem uszály | |
| Felhők közül az őszi félhold | |
| Feljött a halavány hold | |
| Filisternép ünnepruhában | |
| Fresko-sonettek | |
| Görögország istenei | |
| Gyász | |
| Gyémántod, gyöngyöd elég van | |
| Ha egykor nőm leszesz | |
| Ha elmondhatnám minden búmat | |
| Ha éjjel nyoszolyámon | |
| Hajón | |
| Ha két szerelmes bucsúzik | |
| Halászkunyhónál üldögéltünk | |
| Ha látnák a virágok | |
| Ha majd ottlenn a sirban alszol | |
| Ha reggel házatoknál | |
| Hatalmas templomával | |
| Hegyek, várak alánézek | |
| Hegyi idyll | |
| Hideg és néma volt az éjszaka | |
| Hivtam az ördögöt és megjelent | |
| Hófehér vállaidra | |
| Hogy elhagyott kedvesem | |
| Hogy elpanaszlám: szivem mint sajog | |
| Hogy tudsz aludni nyugton | |
| Huszárok trombitálnak | |
| Ibolyakék szemepárja | |
| Ide űz a vágy, oda űz a vágy | |
| Itt az idő, hogy tiszta elmém | |
| Itt állok fenn a bérczen | |
| Itták a jó theát s beszéltek | |
| Jer, szép halászlányka | |
| Jó barátom, mért nyaggatod | |
| Juliusban váltam el tőletek | |
| Kebleden úgy elhitettem | |
| Kedves úr, te szerelmes vagy | |
| Keresztútnál lesz eltemetve | |
| Keserveim szép bölcsője | |
| Kérdések | |
| Két márvány oroszlán áll | |
| Két testvér | |
| Kikötőben | |
| Kinek tetszik: Máriához | |
| Kit oly szépen megdaloltál | |
| Kocsim lassudan tovagördül | |
| Koronázás | |
| Köszönetlek, öreg fészek | |
| Különös álmom volt nagyon | |
| Lángol a nap a hegyek fölött már | |
| Legyetek csak türelemmel | |
| Leszáll az est homálya | |
| Maga az izzó, hév nyár | |
| Ma nálunk társaság van | |
| Megint a régi, régi úton | |
| Megkaptad az árát | |
| Megtisztulás | |
| Midőn utközben | |
| Milyen bolondos álom volt nekem | |
| Mint a habból kelt istennő | |
| Mint a holdnak tiszta fénye | |
| Mint a virág, oly szép vagy | |
| Mit akar e magányos könnycsepp | |
| Mi voltunk a vig gyerekek | |
| Mondd csak édes: nem vagy álom? | |
| Nagy fájdalmakból kis dalok | |
| Nagy, lombos fák alatt bolyongtam | |
| Nagyon soká fukarkodott a föld | |
| Napnyugtakor | |
| Napnyugvás | |
| Nászút | |
| Nem árulja el halvány arczom | |
| Ne csúfolkodj az ördöggel | |
| Nem tudom, mért vagyok oly bús | |
| Nem vádollak | |
| Nyári alkony tiszta hamva | |
| Nyugodtan, édesen aludtam | |
| Oh, a szivem értetek hogy lobogott | |
| Oh, ha dalolni hallom | |
| Oh, ez már elviselhetetlen | |
| Oh, ez romlásod lehetne | |
| Oh, te áldott, kedves gyermek | |
| Ottfenn, azon a hegyen ottfenn | |
| Ólomsúly nyomta ajkam | |
| Párbeszéd a paderborni pusztán | |
| Poseidon | |
| Ragyogó nyári reggelen | |
| Rateliff | |
| Reggel fölkelek és kérdem | |
| Rózsákkal, cziprusokkal vágynám | |
| S hogy hangom emelkedni kezdett | |
| S hogy oly sokáig késtem, epekedtem | |
| Sokat beszéltek rólam | |
| Sok volt az érzés mindkettőnkben | |
| Sonettek Schlegel Á. W.-nek | |
| Sötét pompájával szerelem | |
| Szalamanka sáncz-töltésén | |
| Szegény Peti | |
| Szélsüvöltés, záporhullás | |
| Szél süvölthet, hó havazhat | |
| Szemedbe nézek angyalom | |
| Szemeid mint a zafir kékek | |
| Szép akjaidról elszakitva | |
| Szép Hedvig | |
| Szerelem öldös téged | |
| Szeretőmtől haza felé menve | |
| Szerettelek és még mostan is szeretlek | |
| Szerették egymást mindaketten | |
| Szilaj szerelem volt | |
| Szivem levert, el-eltünődöm | |
| Szivem, szivem csak remél | |
| Szivem, szivem nagyon bús | |
| Str. H.-nak | |
| Találkoztunk s a szemedről | |
| Thalatta | |
| Tedd a szivedre kicsi kezed édes | |
| Te elfeledted immár teljesen | |
| Te nem szeretsz, te nem szeretsz | |
| Tengertükör | |
| Te voltál hozzám legtovább hű | |
| Tombol, vágtat bennem a vér | |
| Tünt évek egy-egy képe | |
| Utközben | |
| Vallomás | |
| Varázsigékkel a sirokból | |
| Várj csak, várj csak te zord hajós még | |
| Veled akartam lenni | |
| Vihar | |
| Világ, lét hézagosak szerfelett | |
| Világunk | |
| Virág lesz könnyemből | |
| Vizi kisértet | |
| Viztölcsér! sebes forgatag | |
| Volnék csak az a zsámoly | |
| Volt egy lovag, szomorú, hallgatag | |
| Wiswamitra királynak | |
| Zeng a zene, trombita, síp | |
| Zivatar |
Témakörök
Heine
Heine műveinek az Antikvarium.hu-n kapható vagy előjegyezhető listáját itt tekintheti meg: Heine könyvek, művekMegvásárolható példányok
Nincs megvásárolható példány
A könyv összes megrendelhető példánya elfogyott. Ha kívánja, előjegyezheti a könyvet, és amint a könyv egy újabb példánya elérhető lesz, értesítjük.
Folytatás Microsoft-tal