Az én bárkám

Fülszöveg

Általában hat óra körül ébredek, akkor indul az élet Kiskakasunk már hajnalban jelzi ugyan, hogy lassan itt a reggel de erről nemigen veszünk tudomást Tudom, hogy négy óra körül kukorékol először, néha hallom is, nyugtázom, hogy jól van, és alszom tovább. Lejövök az emeletről, Süti kutya álomittasan pislog rám a díványáról. Még félig alszik. Nem úgy Zizi cica, aki az első pisszenésre az emeleten felébred, kimászik a plüss rénszarvas öléből, és az ajtónál vár; boldog, hogy reggel van. Örül nekünk, de természetesen éhes. Boldog dorombolással üdvözölés csalogat a tálkája felé. Kap néhány falatot, majd felugrik Sütihez, és megmosdatja. Ezután „segédkezik" a reggeli kávézásnál mosakodásnál. A kiskakast kiengedem, Süti megkapja a gyógyszerét, amit epilepszia ellen szed, majd indulok az iskolába.
Kora délután érek haza, akkor már az egész csapat éhes. Süti boldogan üdvözöl, Zizi az ablakban vár. Következik az etetés: először a degu és a csincsilla, akik a legkiszolgáltatottabbak, hiszen nem tudják jelezni, ha éhesek vagy szomjasak. A többiek annál inkább erőszakosak. Először mindig Süti és Zizi kap enni, annak reményében, hogy így legalább nyugodtan ebédelhetünk. Ez nem igazán sikerül, mivel általában gyorsan végeznek, hogy aztán jöhessenek minden falatot kinézni a szánkból. A délutánokat együtt töltjük, mindig mellettünk vannak. „Segítenek" a főzésnél és egyéb házimunkáknál, élvezik a tanítványaim szeretetét Sütinek jut egy rövid séta is. Majd következik a békés esti családi élet. Süti a díványon szundikál Zizi újra megmosdatja. Kakaskát bezárom, Süti ismét gyógyszert kap. így élünk. Ez az én bárkám. Vissza