Heidelbergi disputáció

Előszó

A szászországi domonkosok 1518 januárjában az Odera mellett Frankfurtban ülést tartottak. Ezen az ülésen Johann Tetzel Luther 95 tételével szemben 106 tételt terjesztett elő megvitatásra (e tételek szerzője a frankfurti egyetem rektora, Komád Wimpina volt). Az ülés eredményeként határozat született arról, hogy Luthert eretnekség vádjával feljelentik Rómában. Ezek után az ágostonosoknak is dönteniük kellett arról, hogy milyen álláspontra helyezkednek a rendtársuk körül keletkezett vitában.
Ebben a helyzetben Johann Staupitz rendfőnök Luther Mártont bízta meg azzal, hogy az 1518. április 26-án (tehát fél évvel 1517. október 31. után) Heidelbergben sorrakerülő ülésen elnököljön. Ezeket az üléseket 3 évenként tartották, s mindig megvitatták az időszerű teológiai kérdéseket. Most Johann Staupitz kifejezetten arra szólította fel Luthert, hogy a heidelbergi ülésen terjessze elő teológiai álláspontját, és ez legyen a feszült egyházi körülmények között az ülés disputációjának a tárgya.
Luther barátai közül többen a domonkosok tőrvetéseitől tartva óvták Luthert a feladat vállalásától. Luther mégis elhatározta rendfőnöke megbízásának teljesítését. Április 9-én a feltűnést kerülve Leonhard Beyer nevű rendtársával és tanítványával együtt Würzburgba gyalogolt, ahol felszálltak egy Heidelbergbe tartó kocsira. Április 21-én vagy 22-én érkeztek meg Heidelbergbe, ahol - miután Luther átadta Wolfgang palotagrófnak Bölcs Frigyes ajánlólevelét - reformátorunk heidelbergi tartózkodása alatt a palotagrófkastélyában kapott szállást és gondos ellátást.
A disputáció április 25-én vagy 26-án kezdődött az ágostonosok heidelbergi kolostorának előadótermében. A hallgatóság soraiban a meghívott egyháziakon kívül a városból a tanulmányaikat folytató diákok, érdeklődő polgárok és a palotagrófi udvar tagjai is megjelentek. Vissza