Hegymászó emlékeim (dedikált példány)

Előszó

Kedves Olvasó, aki arra méltatod e sorokat, hogy egy kis időt reá pazarolj, engedd meg, hogy mindjárt az elején bemutatkozzam. Nevem Dr. Horváth Magdolna, és már. 70 éven felül vagyok jó pár esztendővel. Nevem előtt a doktori cím vegyészi diplomámnak szól, melyet 1944-ben nyertem el, de amelyet pályafutásom alatt nemigen használtam, mert szorosabb munkaterületem évtizedeken át a sugárbiológia volt és evvel együtt a rákkutatásban tevékenykedtem. Ez a beszámoló azonban nem a szakmának szól, hanem életem legjelentősebb hobbyjának, a hegymászásnak. E téren végzett saját tevékenységemről soha nem állt szándékomban írásban beszámolni, ha most mégis megteszem, mindez azért, mert felszólítottak reá. Állítólag a II. világháború után azok közé tartoztam, akik aránylag szép sikerrel hódoltak a hegymászás szenvedélyének.
Hadd kezdjem azonban mentegetőzéssel: nagyon alkalmatlan időben születtem. 1938-ban, érettségi jutalomként Svájcban töltöttem néhány hetet, beleszerettem a hóval borított magas hegyek látványába, főleg amikor a Jungfrau-t láttam Interlakenből és azt hittem akkor: enyém lesz a világ. A következő évben kitört a háború és megszűnt a külföldre való kiutazás lehetősége. Akkor még saját hazánk dombjai nem nagyon kötötték le érdeklődésemet, nagyobb magasságokra vágytam, az örök hó birodalmába.
Nem is kell talán mondanom, hogy a magas hegyekkel való első találkozásom után 24 esztendő telt el, amíg újra eljutottam az Alpokba. A közben eltelt időszakot azonban lassanként elkezdtem felhasználni szerényebb lehetőségekre, és noha ez a megalkuvás jegyében történt, idővel megkedveltem hazai dombjainkat is és minden évszakban rendszeresen bejártam őket az ötvenes évek eléggé korlátozott lehetőségei közepette, mintegy felkészülve a majdan komolyabb vállalkozásokra.
Számomra 1957-ben nyílt meg igazában először a hegyek világa, amikor is a Magyar Természetbarát Szövetség devizamentes cseretúrái formájában először a Lengyel Tátrába jutottam el. A Tátra déli oldaláról már előzetesen, egyénileg is kaphattam egy kis ízelítőt, 1943-ban, tehát a háború alatt, nyaralnom sikerült a Csorba-tónál, és akkor eljutottam a Tengerszem-csúcsra (Rysy), ahonnét csodás kilátásban volt részem... Vissza