Előszó
Kedves Olvasó, aki arra méltatod e sorokat, hogy egy kis időt reá pazarolj, engedd meg, hogy mindjárt az elején bemutatkozzam. Nevem Dr. Horváth Magdolna, és már. 70 éven felül vagyok jó pár...
Tovább
Előszó
Kedves Olvasó, aki arra méltatod e sorokat, hogy egy kis időt reá pazarolj, engedd meg, hogy mindjárt az elején bemutatkozzam. Nevem Dr. Horváth Magdolna, és már. 70 éven felül vagyok jó pár esztendővel. Nevem előtt a doktori cím vegyészi diplomámnak szól, melyet 1944-ben nyertem el, de amelyet pályafutásom alatt nemigen használtam, mert szorosabb munkaterületem évtizedeken át a sugárbiológia volt és evvel együtt a rákkutatásban tevékenykedtem. Ez a beszámoló azonban nem a szakmának szól, hanem életem legjelentősebb hobbyjának, a hegymászásnak. E téren végzett saját tevékenységemről soha nem állt szándékomban írásban beszámolni, ha most mégis megteszem, mindez azért, mert felszólítottak reá. Állítólag a II. világháború után azok közé tartoztam, akik aránylag szép sikerrel hódoltak a hegymászás szenvedélyének.
Hadd kezdjem azonban mentegetőzéssel: nagyon alkalmatlan időben születtem. 1938-ban, érettségi jutalomként Svájcban töltöttem néhány hetet, beleszerettem a hóval borított magas hegyek látványába, főleg amikor a Jungfrau-t láttam Interlakenből és azt hittem akkor: enyém lesz a világ. A következő évben kitört a háború és megszűnt a külföldre való kiutazás lehetősége. Akkor még saját hazánk dombjai nem nagyon kötötték le érdeklődésemet, nagyobb magasságokra vágytam, az örök hó birodalmába.
Nem is kell talán mondanom, hogy a magas hegyekkel való első találkozásom után 24 esztendő telt el, amíg újra eljutottam az Alpokba. A közben eltelt időszakot azonban lassanként elkezdtem felhasználni szerényebb lehetőségekre, és noha ez a megalkuvás jegyében történt, idővel megkedveltem hazai dombjainkat is és minden évszakban rendszeresen bejártam őket az ötvenes évek eléggé korlátozott lehetőségei közepette, mintegy felkészülve a majdan komolyabb vállalkozásokra.
Számomra 1957-ben nyílt meg igazában először a hegyek világa, amikor is a Magyar Természetbarát Szövetség devizamentes cseretúrái formájában először a Lengyel Tátrába jutottam el. A Tátra déli oldaláról már előzetesen, egyénileg is kaphattam egy kis ízelítőt, 1943-ban, tehát a háború alatt, nyaralnom sikerült a Csorba-tónál, és akkor eljutottam a Tengerszem-csúcsra (Rysy), ahonnét csodás kilátásban volt részem.
Vissza