Előszó
A HEGYMÁSZÓ szerkesztése során sok cikket olvasok. Ezekben gyakran visszatérő gond, hogy a messze földön járó hegymászó megfelelő nyelvismeret hiányában kellemetlen helyzetbe kerül.
Mi az oka annak, hogy az egyéb felkészülés mellett, sokan elhanyagolják a legalább alapfokú nyelvismeret megszerzését?
Lehet az iskolai nyelvoktatás hiányosságait okolni, lehet az utazási lehetőségektől elzárt állapot rossz beidegzésére hivatkozni, de bármennyi indokot sorolunk is fel: ma nyelvek ismerete nélkül nem élhetünk a világban!
A régibb időkben - 50-100 évvel ezelőtt - kétségtelenül más volt a helyzet. Az akkori Európában természetes volt a több nyelv ismerete, és a hegymászásban kiemelkedő teljesítményt nyújtó személyek szellemi téren is számottevőek voltak. Déchy, Eötvös, Zsigmondy mellett még hosszú névsort lehetne összeállítani. Az ő számukra nem jelentett nehézséget a nyelvismeret hiánya: nemcsak teljesítményeikkel, de előadásaikkal, cikkeikkel, könyveikkel is megbecsülést szereztek a magyar hegymászásnak.
Jól tudom, hogy messze földet be lehet járni szinte egyetlen idegen szó ismerete nélkül is, mindössze kézzel-lábbal mutogatva. Kérdés csak az, hogy így milyen képünk lesz a világról, és rólunk milyen képe lesz a világnak?
Mert mit veszítünk a nyelvismeret hiányában?
Nehezebben alakítunk ki személyes kapcsolatokat, vagy a már kialakult kapcsolatok is megszűnnek, mert külföldi társunk igényesebb, többet vár tőlünk.
Az értesülés szerzésében - akár az előkészületek, akár az utazás során - közvetítőre szorulunk, és a közvetlen élmények egy részétől is megfosztjuk magunkat.
A HEGYMÁSZÓ-ban igyekszünk kitekintést adni a világra folyóiratokról, könyvekről beszámolva, de sem a terjedelem, sem a válogatás nem felelhet meg mindenki érdeklődésének. Mindenképpen szükség van a saját munkára is!
Vissza