Tanulmányok a holokausztról III.

Előszó

A Tanulmányok a holokausztról című sorozat harmadik kötetébe foglalt hat tanulmány olyan eredeti kutatómunka gyümölcse, amelynek elvégzését a New York-i City University Graduate Centerének keretében működő J. & O. Winter Fund ösztöndíjai tették lehetővé. Az első két tanulmány tematikus összefoglaló munka, a továbbiak pedig négy zsidó közösség sorsát követik nyomon megalakulásuktól megszűnésükig.
Balog Iván tanulmánya Bibó István zsidókérdésről szóló 1948-as esszéjének azon fejezeteivel foglalkozik, amelyek a zsidóüldözéssel kapcsolatos felelősségre vonás és felelősségvállalás kérdéseiről, illetve a magyar zsidóság asszimilációjáról szólnak. A felelősséggel kapcsolatban a szerző hangsúlyozza: Bibó szerint Magyarországon a holokausztért viselt felelősség elsősorban a zsidóknak történő segítségnyújtás szervezetlensége és gyengesége miatt merült fel. Ennek társadalomtörténeti okai visszanyúlnak a dualizmus korának indokolatlan asszimilációs optimizmusáig, amely a megkötött „társadalmi paktum" árnyékában nem vett tudomást a zsidók és a nem zsidók szegregációjáról, illetve a zsidókat fenyegető veszélyekről. A szerző szóvá teszi, hogy az 1945 utáni felelősségre vonásban nem jelent meg a zsidók - mint zsidók - számára nyújtott elégtétel, és elsikkadt a legfontosabb: a zsidók iránti szolidaritás terén elkövetett mulasztásokért való önkéntes, egzisztenciális fenyegetéstől nem hajtott felelősségvállalás.
Gondolatébresztő esszéjében Bodó Kinga abból a feltevésből indul ki, hogy életünk bizonyos fordulatai saját döntésünkön kívül következnek be. Nem történt ez másképp azokkal sem, akik a náci haláltáborokba kerültek. A holokauszt túlélői számára éppen ezért élesen vetődött fel a kérdés, hogy milyen formában rögzítsék mindazt, aminek szemtanúi vagy szenvedő alanyai voltak. Dolgozatában a szerző e rögzítés lehetséges formáit járta végig: a történetírástól és a dokumentálási munkáktól az emlékezésszerű naplón és önéletíráson keresztül egészen a szépirodalmi művekig. Ezen túlmenően azt is górcső alá vette, hogy a kiválasztott írók - Jean Améry, Tadeusz Borowski, Paul Celan, Kertész Imre, Primo Levi és Elie Wiesel - hogyan ábrázolják az áldozatok alakját, a kinti és a benti világot; mi biztosíthat szabadságot és életet ebben a világban. Vissza