Afáziaterápiák

Előszó

Könyvem első fejezetének megírásában két cél vezetett. Egyfelől a lehetséges és kipróbált terápiás eljárásokat kívántam magyar nyelven ismertetni, amelyeket Dávid Howard és Frances M. Hatfield által ajánlott terápiás iskolákon keresztül követtem. A terápiás iskolák aszerint alkotnak egységet, hogy szemléletük alakításában mely tudomány, illetőleg tudományág hatása a legjelentősebb. így lehetünk tanúi annak az általános tudományfejlődési tendenciának, amely az alaptudományok integrálódásában figyelhető meg. E területen ez abban mutatkozik meg, hogy az afáziakutatók kezdetben az alaptudományoktól (neurológia, pedagógia, nyelvészet, pszichológia) kapták a legtöbb késztetést vizsgálataik és terápiáik kidolgozásához, később pedig az interdiszciplináris tudományágaktól és irányzatoktól (neuropszichológia, pszicholingvisztika, neurolingvisztika, kognitív neuropszichológia) várhattak hathatós segítséget vizsgálataik, módszereik kidolgozásához és eredményeik értékeléséhez. Másrészt az volt a célom, hogy általános és alkalmazott nyelvészeti ismereteimet, pszichológiai tanulmányaimat és az afáziaterápiában szerzett tapasztalataimat felhasználva mai, tudományos igényű szemlélettel fogalmazzam meg egy-egy terápiás eljáráshoz fűződő gondolataimat, kérdéseimet, kételyeimet, és ezeken keresztül mutassam be azt az utat, amely a kognitív nyelvi terápia megalkotásához vezetett. A második fejezetben mutatom be magát a terápiát, amelyet szükségszerűen fognak keretbe az elméleti meggondolásokat tartalmazó bevezető és a terápiát záró eredmények és következtetések. A bevezető részben amellett érvelek, hogy terápiás szempontból szükséges a patológiás nyelvhasználaton belül megkülönböztetni a nyelvi képesség zavarait a hangképzési zavaroktól és a beszédzavaroktól. így határozható meg az afáziás beteg nyelvi képessége, valamint az a cél, amely minden afáziaterápia céljának kell lennie, azaz törekednie kell az általánosan elfogadott nyelvi képesség visszaadására a nyelv valamennyi modulációjában. Jelenlegi ismereteim szerint a globális afáziás betegek nyelvi képességének a fentiekben jelzett, teljes rehabilitációjára ez ideig senki sem vállalkozott. Az ő lehetséges terápiájukat bizonyos részfunkciók megerősítésében, többnyire pedig a beszédet helyettesítő alternatív kommunikációs eszközök használatának megtanításában látták. Vissza