Hegyélen (dedikált példány)

Fülszöveg

Lajoskomáromban - szülőfalumban, bár korán meghalt nagyapám tanító volt, apám szabó, és annak ellenére is, hogy négy polgárit végeztem magánúton - parasztnak számítottam magam, mert teljesen azonos életformát éltem bármelyik hozzám hasonló fiúval akinek az apja néhányholdas gazda volt. Igen korán jutottam a kézkezi dolgozó felnőttek közösségébe is: 15 éves koromban már egész részre csépeltem. Amikor Budapestre költöztem a MÁVAUT központi üzemébe ipari tanulónak, zökkenő nélkül illeszkedtem be a nagy munkaközösség üzemi életébe, amelyet azóta is fő formálómnak, második hazámnak érzek.
Technika iránti szenvedélyemet mintegy kitombolva, a költészet mellett döntöttem végül is, amikor 1952-ben szakérettségire is, majd a Budapesti Színház- és Filmművészeti Főiskola dramaturg tanszakára mentem tanulni.
A világból mindig az emberek sorsának és jellemének alakulása érdekelt a legjobban. Elsősorban azoké, akikre szívem szerint fel tudtam nézni, akik gyermek- és ifjúkorom példaképei voltak. Ezen az úton eljutottam átfogó költői programomig: a nyárspolgári tespedtség, a pusztán anyagias önzés, a közügyektől való harcos elzárkózás, a magán- és közélet kapcsolatának tagadása, az egyén és közösség, erőszakos szétválasztása elleni harcig. A költészet eszközeivel küzdeni azok ellen, akik langyos, kellemesen bűzös tócsává szeretnék változtatni a világot, akik nemcsak tagadják az új és a régi erkölcs harcát, de tudatos arcátlansággal egyszerűen kétségbevonják ennek az új erkölcsnek a létezését.
Úgy érzem, e kötet versei itt-ott már tükröznek egy ilyen vállalkozáshoz elengedhetetlen tulajdonságot: az új iránti teljes fogékonyság megőrzése mellett képességet az önmagunkkal való kérlelhetetlen szembenézésre.
Hiszem, hogy a költészet sajátosan primer volta miatt a költőnek önmagában, saját belső harcában kell tetten érnie a világot, mert mondanivalója, költészete csak így válhat hitelessé.
Eddig megjelent köteteim: Fölzúdul a táj: 1958, Áttört egek: 1960, Életem legfrissebb változása: a Magyar Írók Szövetsége az ösztöndíjával lehetővé tette, hogy egyideig az óbudai Hajógyárban, majd régi üzememben, a Budapesti MÁVAUT-nál éljek és dolgozzam. Vissza