Hegedüs Loránt emlékezete

Előszó

Közel egy esztendő telt el azóta, hogy Hegedűs Lorántot elveszítettük. Amíg közöttünk volt, rendkívüli egyéniségének lenyűgöző hatása alatt álltunk és úgy tekintettünk rá, mint a magyar szellemi élet kimagasló értékére. Amióta eltávozott, lépten-nyomon találkozunk alkotásaival, testet öltött gondolataival és ilyenkor újból fájdalmasan érezzük, mily sokat vesztettünk elmúlásával.
Ha magunk elé idézzük Hegedűs Lóránt életművét, ámulatba ejt érdeklődési körének nagysága, ama területek sokfélesége, amelyre tevékenysége kiterjedt: egy személyben gyakorlati gazdasági és pénzügyi szakember, államférfi, teológus, történettudós, publicista, prózaíró és drámaszerző volt. Csodálatraméltó, hogy ennyire sokfelé ágazó igénybevétel mellett tehetsége mégsem aprózódott fel vagy nem sekélyesedett el: hatalmas befogadóképességű, roppant rugalmas elméje mindenütt, minden tárgykörben képes volt a mélységbe hatolni, új gondolatokat termelni s maradandót alkotni.
Rendkívüli szellemi képességei nem kevésbbé kiemelkedő jellembeli tulajdonságokkal párosultak. Aki közel jutott hozzá, úgy érezte, hogy egyénisége szüntelenül ég és izzik, szinte állandóan forr ponton van. Ami ezt a tüzet táplálta és sohsem engedte kialudni, Hegedűs Lóránt határtalan hazaszeretete volt, nemzetéért való aggódása és az a vágy, hogy hazájának szolgáljon, sorsán javítson. Kifelé világító és melegítő tűz volt ez, amely tudást és lelkesedést sugárzott, de befelé emésztő és kínzó égés, valóságos prometheusi szenvedés. Hegedűs Lóránt lelki alkatának mását a nagy magyar tépelődő hazafiakban, Széchenyi Istvánban, Kemény Zsigmondban, Teleki Pálban kell keresnünk. Vissza